Párbeszéd a két világrendszerről … vagy röviden emlegetve: a Párbeszéd, eredeti olasz címén „Dialogo sopra i due massimi sistemi del mondo” először 1632-ben Firenzében látott napvilágot. Jelentős mű, amely összefoglalja a két világrendszerhez fűződő ismeretanyagot úgy, hogy a kor tekintélyes és népszerű fizikusa idős korában hitet tesz a kopernikuszi világkép mellett – amihez nem kevés bátorságra volt szükség. Könyvtárunkban az egyik későbbi, latin nyelven s Leidenben, 1699-ben kiadott példánya található meg. (Systema cosmicum in quo dialogis IV. de duobus maximis mundi systematibus – Frederic Haaring és David Severin által) – Bizonyítva – még a tiltás ellenére is a népszerűségét, tudományos érdemét.
A Galilei-per ítéletének három fő pontja volt: kötelezték heliocentrikus tanainak visszavonására; börtönbüntetésre ítélték, mely ítéletet később házi őrizetre változtattak; majd betiltották a „Párbeszédek”-et, és eltiltották az írástól. Az ítélet nem nyilvános részében minden művét betiltották, azokat is, amelyeket a jövőben szándékozna kiadni, de az ítélet eme pontját később nem tartatták be.
Galilei a házi őrizet első időszakát Ascanio Piccolomini sienai érsek házában töltötte, jó körülmények között, később megengedték, hogy visszaköltözzön saját firenzei kertes házába. Öregsége nyugalomban telt, és 1642. január 8-án hunyt el természetes halállal.
Igaz, hogy tanait az inkvizíció bírósága előtt a beteges, megkínzott öregember visszavonta, de mind saját kora, mind az utókor számára sokkal lényegesebb, hogy leírta azokat. A mű formai érdekessége, hogy a régi görög írók hagyományait követve három szereplő beszélgetésének formájában közli gondolatait. Az egyik szereplő magát Galileit reprezentálja, a másik egy elfogulatlan laikus, a harmadik az ókori iskola nem túl éles eszű követője, akit meg kell győzni. A beszélgetés négy napon át folyik, tehát a mű négy napra tagolható. – Erre találunk célzást Németh László színművében, amikor az inkvizíció bíróságának ügyvivője egy, a tárgyalást megelőző magánbeszélgetés alkalmával kijelenti, hogy eltekintenének a bíróság előtti megjelenéstől, ha Galilei egy ötödik napot írna művéhez, amelyben tisztázná az előzőekben leírt „félreérthető kijelentéseit”.
A mű jelentőségén nem csorbít, hogy téves állítást is tartalmaz: az árapály jelenségét ugyanis Galilei a Nap és nem a Hold hatásának tulajdonítja.
Galilei cenzúrázott műveit 1718-ban újra kiadták. Hamvait 1737-ben a firenzei Santa Croce bazilikában, szent földben, újratemették. 1741-ben formálisan rehabilitálták, 1758-ban pedig a heliocentrikus elméletet tanító könyveket törölték a tiltott könyvek listáját tartalmazó Index Librorum Prohibitorumból.
II. János Pál pápa 1981. július 3-án egy bizottságot hozott létre, melynek célja az volt, hogy behatóan megvizsgálja az idők folyamán „Galilei-ügyként” emlegetett per problémakört. 1992. október 31-én, 359 évvel Galilei tárgyalása után, a pápa nyilvánosan megkövette Galileit az üldöztetésért s a sérelmek miatt, és megsemmisítette az inkvizíció elmarasztaló ítéletét.
