Cserei Mihály (1667—1756) magyar nyelven írta meg emlékiratát, mely Erdély históriája vagy Erdély története néven vált ismertté, és korának népszerű történeti forrása lett. A protestáns taníttatású történetíró históriájában rendkívül szemléletesen mutatja be a 17. század második felének, a 18. század elejének eseményeit.
A művet 1709 és 1712 között írja meg Brassóban, tehát abszolút “naprakész” a munka. A história többnyire kronologikus sorrendben számol be a korábbi évekről, és nem csupán a magyar és az erdélyi eseményekről ír, hanem hosszasan értekezik a világpolitikai történésekről is, főként a háborúkról, de nem hagyja ki a rendkívüli időjárással kapcsolatos megemlékezéseket sem.
Fő forrásait egyrészt a külföldi és haza újságok, tudósítások képezik, de a saját korábbi naptári feljegyzéseit is felhasználja.
Külön izgalmas, hogy olykor különféle legendáknak, mondáknak is hitelt ad, és megtörtént dologként mutat be meg nem történteket.
Az olvasóval a saját tapasztalatait is megosztja, rendkívül jó stílusban, élvezetesen ír. Megfigyelhető, hogy amikor egy-egy jelentős történelmi eseménynél a fordulópontokhoz, sorsfordító cselekményekhez érkezik, olykor elragadja a hév, s ilyenkor inkább fiktív irodalmi alkotást hoz létre dialógusokkal, színesen, ám kevés történeti hitellel.
A história a 18. század során nagyon népszerűnek számított, több száz kéziratos forrás maradt fenn, ami arra utal, hogy bár nem került sor a nyomtatott megjelenésére, az értelmiségi réteg másolta, másoltatta magának, használta a történeti dokumentumot.
A mű 1852-ben jelent meg először nyomtatásban, Kazinczy Gábor gondozásában.
Érdekesség, hogy Szeged történetének egy olyan szegmenséről is ír, amelyről máshonnan nincs tudomásunk. A következőket írja az 1711-es esztendőről:
„[…] mert Szegednél a Tisza vize minden látható és tapasztalható ok nélkül elenyészék, úgy annyira, hogy a számtalan halak a Tisza száraz fenekén künn maradván nem győzték az emberek kifogdosni…”
Erről a csodás eseményről csak Csereitől tudunk, rá hivatkozva veszi át Reizner János a Szeged története című munkájába. Ha Cserei ezt is hallomás, szóbeszéd alapján írta le Brassóban, akkor nagy valószínűséggel ugyanúgy nem történt meg a Tisza kiszáradása sem, mint ahogy nem történt meg például az általa szintén megírt 1692-es szebeni véreső sem.
A könyvtárunk kéziratát a paleográfiai jegyek, a duktus alapján 18. század közepi, végi másolatnak véljük.
Az idézett szakasz a Somogyi-könyvtár első igazgatója, Reizner János Szeged története című munkájában
Az 1852-es kiadás a Magyar Elektornikus Könyvtárban
Kovács István: Cserei Mihály: Erdély históriája [1661—1711]. Tiszatáj, 1984/ 8. p. 82.
Fülöp László: Cserei Mihály kalendáriumairól (1690–1698). Művelődés, 2017. október
