Szegeden divat az olvasás! Egy személy – egy könyv
A Somogyi-könyvtár könyvajánló sorozatában Németh Anikó, a Szegedi Tudományegyetem Füvészkertjének igazgatója Fekete István Téli berek című regényét ajánlja.
Falun nevelkedő kisgyermekként egyértelmű volt számomra, hogy az igazi éltető közegem a természetben van. A legnagyobb gyönyörűséget az állatok és növények megfigyelése jelentette, legszívesebben mindig a kertben tartózkodtam volna madarakat, bogarakat, virágokat nézegetve.
Másik szenvedélyem az olvasás volt, amiben a kötelezőolvasmányokon kívül teljesen szabad kezet kaptam szüleimtől, így nem is volt kérdéses, hogy a könyvár polcairól legelőször az állatos és élővilággal kapcsolatos könyveket emeltem le. Ezek írói közül talán Fekete István tette rám a legnagyobb hatást. Elmondhatom, hogy szinte minden napom az ő sorainak olvasásával kezdődik, ha csak néhány mondatra van időm a reggeli kapkodásban, szavai akkor is bearanyozzák napomat. Olyan, jó értelemben vett egyszerűséggel, megkapó részletességgel és megindító mélységgel tárja fel nekünk az emberi társadalom és a természet szépségeit, azok mindennapos örömeit és tragédiáit, amelyek gyakran csalnak könnyet a szemembe és úgy gondolom, hogy Fekete Istvánnak méltó helye van a természet leírásában jeleskedő írók közt a világirodalom színpadán.
Egyik legkedvesebb olvasmányom tőle a Téli berek, amelyet minden túlzás nélkül „rongyosra” olvastam. Bár az előzmény, a Tüskevár is méltán népszerű regény és ifjúsági olvasmány, a legendás megfilmesítést nem is említve, szívemhez mégis a Téli berek áll a legközelebb. A nyár könnyed forróságával, felelőtlen és felhőtlen szépségével erős kontrasztban áll a téli, fagyos világ könyörtelensége, a természet sokszor irgalmat nem ismerő következetessége. Hányszor képzeltem magam a berekbe, a ropogó havon lépdelve, a vidrák halmaradékát kémlelve és a farkast várva a lesen, aki végül egy kutya formájában jelent meg a szürkületben! Aggódtam a jégen korcsolyázó fiatalokért és szívdobogva adtam át magam a szerelmi szálnak még felnőttként is. A könyv legfontosabb üzenete számomra az, hogy az egyszerű szavakkal, mégis plasztikusan lefestett történések figyelmeztethetnek minket, embereket a bennünket körülölelő természet, élővilág szabályainak a betartására, hogy feléjük határtalan alázattal, végtelen szeretettel és feltétel nélküli tisztelettel közelítsünk.
Aktualitása pedig az, hogy próbáljunk meg tenni valamit a gyerekeink érdekében, hogy a visszafordíthatatlannak tűnő károkat, amiket eddig okoztunk a bennünket tápláló és óvó Természetnek, orvosolni tudjuk. Őrizzük meg a történet helyszínét adó Kis-Balaton sás és nádtengerét, a zalai tájat! Tutajos, Bütyök, Matula bácsi és a berek összes lakója hálásak lennének érte…
Fekete István Téli berek című regénye a Somogyi-könyvtárból kölcsönözhető.
