Szegeden divat az olvasás! Egy személy – egy könyv
A Somogyi-könyvtár könyvajánló sorozatában Medgyesi Konstantin, a Móra-múzeum tudományos és közönségkapcsolati igazgatóhelyettese, az egyetem Pedagógusképző Kara Művelődéstudományi Tanszékének adjunktusa Móra Ferenc Címtelen könyvét ajánlja.
A könyvek szerelmese – vagy talán inkább megszállottja – vagyok. Szóval szenvedélyes kapcsolat fűz a különböző kiadványokhoz, de ha egyet kell kiválasztanom, akkor annak mégiscsak Móra Ferenchez kell kötődnie, aki a szegedi múzeum névadója, és magyar kultúrtörténet egyik színes figurája. S ha a mórai életműből kellene egy művet kiválasztani, akkor annak pedig a Móra szerelmes verseit bemutató Címtelen könyvnek „illik” lennie. Természetesen elfogult vagyok, de ebben a kötetben a magyar irodalomtörténet legjobb szerelmes verseit olvashatjuk. Ahhoz pedig, hogy magát a szerelmi történetet teljesen megértse az olvasó, Vészits Andrea dramaturg, Móra dédunokájának előszava és Lengyel András irodalomtörténész tanulmánya nyújt segítséget.
Szerelem, betegség, politika, halál, zsidóüldözés, síron túli érzelmek – súlyos fogalmak, amelyek nélkül Móra Ferenc és a nála 20 évvel fiatalabb Kalmár Ilona szerelme nem értelmezhető. Móra utolsó „love storyja” a XX. század egyik legdrámaibb története. Mintha egy filmben látnánk egymás után a történéseket.
Móra Ferenc korának celebje volt; olyan népszerű férfinak számított, hogy gyakran messzi földről is elutaztak a nők megnézni az ismert írót a szegedi múzeumba, melynek legendás igazgatója volt.
S előzetesen még egy képkocka a „filmből”: Móra Ferenc halála után 10 évvel a zsidó származású Kalmár Ilonának be kell vonulnia a gettóba. Mindössze egy bőröndnyi holmit vihet magával; a kofferben mégis helyet kapnak Móra neki írott szenvedélyes levelei, titkos szerelmes versei.
Minden Balatonföldváron kezdődött. Az Aranykoporsó című regény megírása volt a hivatalos célja Móra Ferencnek, amikor 1932 júniusában a Balaton-parti településre utazott. Móra ez idő tájt Szeged egyik meghatározó személyisége, író, újságíró, régész és – az azóta róla elnevezett – Kultúrpalota igazgatója. Móra Ferenc nős, felesége Walleshausen Ilona, akit Szegedre kerülésének évében, 1902-ben vett feleségül. Házasságuk boldogtalan, sok konfliktussal nehezített 32 éve alatt Móra Ferenc életében több nő és több szerelem volt, bár ezt maga a család, a kortársak, de még a Móra-kutatók közül is többen gondosan titkolni igyekeztek.
1932 nyarán az akkor 30 éves – Móra Pankával, Móra lányával közel egykorú – Kalmár Ilona a Zrínyi Szálló alkalmazottja volt. Családi állapotát tekintve menyasszony: Horváth István, az Országos Magyar Kereskedelmi Egyesület titkárának jegyese.
Kalmár Ilonát nyári munkára, a vendégek szórakoztatására szerződtette a Zrínyi Szálló, Móra Ferenc azonban nem akart megtanulni bridzsezni, de szívesen sétált Kalmár Ilonával a környéken. E séták során kezdett kibontakozni e különleges szerelem.
Kalmár Ilona nagyon szép, modern gondolkodású, művelt, önálló fiatal nő volt, aki nagy hatást gyakorolt az íróra. Móra Ferenc és Kalmár Ilona nagyon rövid idő alatt egymásba szerettek, s kapcsolatuk „naplójaként” egy versfüzér született, Címtelen könyv címmel. A versfüzér 35 számozott és egy számozatlan verset tartalmaz, ám a versek messze többek esztétikai értékkel bíró költeményeknél: egymásra találásuk „naplója” – egy szerelmi játék lírai megjelenítése volt.
A szenvedélyes szerelem dacára egyikük sem lép ki korábbi élethelyzetéből. Nem léphet ki. Móra Ferenc a férj, apa, nagyapa, a köztiszteletben álló szegedi polgár visszamegy a családjához. Kalmár Ilona pedig házasságot köt Horváth Istvánnal. A fennmaradt Móra-hagyaték forrásai szerint azonban a közöttük lévő szerelmi viszony Móra Ferenc élete végéig megmarad. Ez idő alatt személyes találkozásokon kívül titkos levelezést folytattak.
A szerelmes versek utóélete, megőrzésük története is megrázó. Amikor Kalmár Ilonának 1944-ben be kellett vonulnia a budapesti gettóba, a leveleket és verseket összegyűjtötte s magával vitte – megóvva így őket az esetleges megsemmisüléstől.
Mára már kideríthetetlen, mi lehetett Kalmár Ilona elsődleges motivációja: értékőrzésnek szánta, vagy lelkileg volt szüksége az írásokra; mindenesetre a történelem őt igazolta, hiszen neki köszönhető, hogy az értékes dokumentumok a gettó poklában is hiánytalanul és tökéletes állapotban fennmaradtak.
Kalmár Ilona 1986-ban bekövetkezett halála után a szerelmes versek a Móra-múzeumba kerültek. Ilona végrendeletében ekképpen magyarázza, hogy a Móra Ferenc nevét viselő közgyűjtemény gondjaira bízza a szerelmes leveleket és verseket: „Így óhajtok megmaradni elmúlásom után is.”
Móra pedig egyik Kalmár Ilonának írott szerelmes költeményében a szenvedélyes verseit metaforikusan „gyíkdaloknak” nevezi:
Szegeden divat az olvasás! Egy személy – egy könyv
A Somogyi-könyvtár könyvajánló sorozatában, a Móra-múzeum tudományos és közönségkapcsolati igazgatóhelyettese, az egyetem Pedagógusképző Kara Művelődéstudományi Tanszékének adjunktusa Móra Ferenc Címtelen könyvét ajánlja.
A könyvek szerelmese – vagy talán inkább megszállottja – vagyok. Szóval szenvedélyes kapcsolat fűz a különböző kiadványokhoz, de ha egyet kell kiválasztanom, akkor annak mégiscsak Móra Ferenchez kell kötődnie, aki a szegedi múzeum névadója, és magyar kultúrtörténet egyik színes figurája. S ha a mórai életműből kellene egy művet kiválasztani, akkor annak pedig a Móra szerelmes verseit bemutató Címtelen könyvnek „illik” lennie. Természetesen elfogult vagyok, de ebben a kötetben a magyar irodalomtörténet legjobb szerelmes verseit olvashatjuk. Ahhoz pedig, hogy magát a szerelmi történetet teljesen megértse az olvasó, Vészits Andrea dramaturg, Móra dédunokájának előszava és Lengyel András irodalomtörténész tanulmánya nyújt segítséget.
Szerelem, betegség, politika, halál, zsidóüldözés, síron túli érzelmek – súlyos fogalmak, amelyek nélkül Móra Ferenc és a nála 20 évvel fiatalabb Kalmár Ilona szerelme nem értelmezhető. Móra utolsó „love storyja” a XX. század egyik legdrámaibb története. Mintha egy filmben látnánk egymás után a történéseket.
Móra Ferenc korának celebje volt; olyan népszerű férfinak számított, hogy gyakran messzi földről is elutaztak a nők megnézni az ismert írót a szegedi múzeumba, melynek legendás igazgatója volt.
S előzetesen még egy képkocka a „filmből”: Móra Ferenc halála után 10 évvel a zsidó származású Kalmár Ilonának be kell vonulnia a gettóba. Mindössze egy bőröndnyi holmit vihet magával; a kofferben mégis helyet kapnak Móra neki írott szenvedélyes levelei, titkos szerelmes versei.
Minden Balatonföldváron kezdődött. Az Aranykoporsó című regény megírása volt a hivatalos célja Móra Ferencnek, amikor 1932 júniusában a Balaton-parti településre utazott. Móra ez idő tájt Szeged egyik meghatározó személyisége, író, újságíró, régész és – az azóta róla elnevezett – Kultúrpalota igazgatója. Móra Ferenc nős, felesége Walleshausen Ilona, akit Szegedre kerülésének évében, 1902-ben vett feleségül. Házasságuk boldogtalan, sok konfliktussal nehezített 32 éve alatt Móra Ferenc életében több nő és több szerelem volt, bár ezt maga a család, a kortársak, de még a Móra-kutatók közül is többen gondosan titkolni igyekeztek.
1932 nyarán az akkor 30 éves – Móra Pankával, Móra lányával közel egykorú – Kalmár Ilona a Zrínyi Szálló alkalmazottja volt. Családi állapotát tekintve menyasszony: Horváth István, az Országos Magyar Kereskedelmi Egyesület titkárának jegyese.
Kalmár Ilonát nyári munkára, a vendégek szórakoztatására szerződtette a Zrínyi Szálló, Móra Ferenc azonban nem akart megtanulni bridzsezni, de szívesen sétált Kalmár Ilonával a környéken. E séták során kezdett kibontakozni e különleges szerelem.
Kalmár Ilona nagyon szép, modern gondolkodású, művelt, önálló fiatal nő volt, aki nagy hatást gyakorolt az íróra. Móra Ferenc és Kalmár Ilona nagyon rövid idő alatt egymásba szerettek, s kapcsolatuk „naplójaként” egy versfüzér született, Címtelen könyv címmel. A versfüzér 35 számozott és egy számozatlan verset tartalmaz, ám a versek messze többek esztétikai értékkel bíró költeményeknél: egymásra találásuk „naplója” – egy szerelmi játék lírai megjelenítése volt.
A szenvedélyes szerelem dacára egyikük sem lép ki korábbi élethelyzetéből. Nem léphet ki. Móra Ferenc a férj, apa, nagyapa, a köztiszteletben álló szegedi polgár visszamegy a családjához. Kalmár Ilona pedig házasságot köt Horváth Istvánnal. A fennmaradt Móra-hagyaték forrásai szerint azonban a közöttük lévő szerelmi viszony Móra Ferenc élete végéig megmarad. Ez idő alatt személyes találkozásokon kívül titkos levelezést folytattak.
A szerelmes versek utóélete, megőrzésük története is megrázó. Amikor Kalmár Ilonának 1944-ben be kellett vonulnia a budapesti gettóba, a leveleket és verseket összegyűjtötte s magával vitte – megóvva így őket az esetleges megsemmisüléstől.
Mára már kideríthetetlen, mi lehetett Kalmár Ilona elsődleges motivációja: értékőrzésnek szánta, vagy lelkileg volt szüksége az írásokra; mindenesetre a történelem őt igazolta, hiszen neki köszönhető, hogy az értékes dokumentumok a gettó poklában is hiánytalanul és tökéletes állapotban fennmaradtak.
Kalmár Ilona 1986-ban bekövetkezett halála után a szerelmes versek a Móra-múzeumba kerültek. Ilona végrendeletében ekképpen magyarázza, hogy a Móra Ferenc nevét viselő közgyűjtemény gondjaira bízza a szerelmes leveleket és verseket: „Így óhajtok megmaradni elmúlásom után is.”
Móra pedig egyik Kalmár Ilonának írott szerelmes költeményében a szenvedélyes verseit metaforikusan „gyíkdaloknak” nevezi:
„…Kis gyíkdalok,
Rejtetekbe fussatok!
S addig ott aludjatok,
A míg én meg nem halok.
S ki csak akkor jőjjetek,
Mikor én már nem leszek.”
Móra Ferenc Címtelen könyv című verseskötete a Somogyi-könyvtárból kölcsönözhető.
