Szegeden divat az olvasás! Egy személy – egy könyv
A Somogyi-könyvtár könyvajánló sorozatában Mucsiné Erdei Mónika, a Szeged és Térsége Bárczi Gusztáv EGYMI igazgatója, gyógypedagógus, mesteroktató Péterfy Gergely kalandtörténetére, a Misikönyvre hívja fel a figyelmet.
Az olvasásra mindig úgy gondolok, mint valami természetes, magától értetődő tevékenységre, amely kisgyermekkoromtól betöltötte a napjaimat, olykor éjszakába nyúlóan. Egy Pest megyei kisvárosban nőttem fel két fiútestvérem közötti egyetlen leányként. A szüleim számára a tudás mindig érték volt – mindannyiunk számára elvárásként fogalmazták meg és támogatták tudásvágyunkat, akkor is, ha a házimunka helyett olykor a könyveket választottuk. Az otthon fellelhető indiánregények és csíkos-pöttyös könyvek mesevilágából a könyvtárba beiratkozva váltam igazán könyvfalóvá, bátyámmal versengve cipeltük haza a könyvkupacokat. A különböző iskolák elvégzése során megtapasztaltam az olvasás jelentőségét.
Első diplomámat tanítóképzősként a címer történetéből írtam, és a kutatás közben az Országgyűlési Könyvtárban lapozgattam a rendszerváltás időszakának Országgyűlési Tudósításait. Elképesztő élmény volt – múlt és jelen találkozásaként a hétköznapi megélt történelmet a kezeimben tartani. Az ELTE szociológia szakának elvégzése közben olvasási sebességem nőtt meg hirtelen, hiszen egy-egy vizsgára ezerszám olvastuk a társadalomtudományi kutatók gondolatait. További, az SZTE különböző karain megszerzett végzettségeim, az olvasott irodalmak és szakirodalmak jelentős hatást gyakoroltak szemléletemre – arra, ahogyan most gondolkodom, ahogy megvizsgálok egy-egy helyzetet, ahogy hat rám egy sajátos nevelési igényű gyermek nehézségeinek megismerése, ahogyan kutatóként megközelítek egy témát.
Gyógypedagógiai munkám során ismerkedtem meg a Nagy Mihasznával. Azt hiszem, őt valójában mindig is, mindannyian jól ismertük/ismerjük. Ő az a fura szerzet, aki ellopja tőlünk a dolgokat, amiket nem találunk, pedig az orrunk előtt vannak; ő lopja el tőlünk az időt, amit sokan fiatalságnak hívnak, és ő az, aki eltünteti az emlékeinket. Bordombi Mihály tízéves kisfiú akkor találkozik először ezzel a fura lénnyel, amikor egy reggel váratlanul eltűnik a családja, a háza, a megszokott élete. És ő nekivág, hogy visszaszerezze az emlékeit, a családját, a városát.
Péterfy Gergely Misikönyv című műve meglátásom szerint felnőtteknek szól, illetve a bennünk, felnőttekben megbúvó gyermekeknek… mindazoknak, akiknek vannak elveszett emlékei, félelmei, családtagjai, vagy akik emlékeznek rá, mennyire tartottak ettől gyermekkorukban. Szentenczi Csaba bámulatos illusztrációi teszik még egyedibbé a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma Anyanyelvi pályázatának első díjas művét.
