Szegeden divat az olvasás! Egy személy – egy könyv
A Somogyi-könyvtár könyvajánló sorozatában Bíró-Balogh Tamás irodalomtörténész Kosztolányi Dezső írásait ajánlja.
Története van annak, hogy egy nem jó könyv döntő szerepet kap az ember életében. Az 1996/97-es egyetemi tanév első félévében Olasz Sándor tanár úr igencsak meglepődött, amikor fölvettem nála Az Esti Kornél mint antiregény című szemináriumot. Ismert már, mert a Tiszatájban már jelent meg novellám, vagy éppen lepődött meg, mert ismert, és nem erre számított, de a felsőbbéveseknek meghirdetett kurzuson mindenképp oda nem illő elem voltam, és a referátumom témaválasztása is rendhagyóra sikerült. Gáláns udvariassággal megvártam, amíg az összes felsőbbéves választ magának, aztán elvittem a maradékot. Az Esti Kornél elbeszélésmódja volt az. Sanyi csodálkozott, hogy miért örülök a legnehezebb témának (amit senki nem akart választani), én meg vigyorogtam, mert eleve ezt szerettem volna. És ez a referátum, illetve az alapjául szolgáló könyv megváltoztatta az életem, máig hatóan, tehát fogalmam nincs, mi lennék nélküle.
A könyv, amiből a referátumra készültem, az életműsorozat darabja volt, amely egyben tartalmazta az 1933-as Esti Kornél című önálló kötet anyagát, és a későbbi Esti Kornél kalandjai ciklust.
A referátumra való készülés során jöttem rá, hogy ez egy nem jó kiadás, ergo nem jó könyv: az első rész még oké, de a második már nem a ciklus szerint, hanem keletkezési idejük szerint, kronológiai rendben adja a novellákat, és ezzel alaposan összezutyulja nemcsak a történetet, de Kosztolányi szándékát is. Ráadásul tartalmaz egy csomó olyan prózát, ami nem is volt eredetileg a sorozat része. Így aztán amellett, hogy megvizsgáltam a kötet elbeszélésmódját, a kiadások és a kötetkompozíciók összevetésével, a sajtómegjelenések megkeresésével rögtön belecsöppentem kiadástörténeti, szerkesztési, textológiai stb. kérdésekbe is, az alakmáshasználat pedig felvetette az életrajziság és önéletrajziság kérdését, amiből meg az első doktori disszertációmat írtam.
Ezután én is írtam egy csomó Esti Kornél-novellát, és időben eltávolodva ma már látom, hogy ez a tapasztalat kellett ahhoz, hogy választani tudjak az írói és az irodalomtörténészi pálya közt – utóbbi nyert.
De ha valaki nem akar író vagy irodalomtörténész lenni, akkor sem bánja meg, ha elolvassa az Esti Kornélt, mert nagyon jó olvasmány. Mint minden Kosztolányi-írás, gondolkodtat és szórakoztat. A nyelvi zseniség pedig mindig hanyatt vág. Kosztolányi jó író, na. Csak vigyázzon mindenki, melyik kiadást olvassa.
Kosztolányi Dezső írásai több kiadásban is kölcsönözhetők a Somogyi-könyvtárból.