Szegeden divat az olvasás! Egy személy – egy könyv
A Somogyi-könyvtár könyvajánló sorozatában a szerkesztő, olvasószerkesztő, író, volt újságíró, Tabakovits Nikoletta A lét elviselhetetlen könnyűsége című regényére hívja fel újra a figyelmet.
Könyvajánlómnak szomorú aktualitást ad Milan Kundera cseh regény- és drámaíró, költő, esszéista közelmúltban bekövetkezett halála. Élete bizonyos értelemben megismételte első regényének főhőséét, Ludvík Jahnét, a csehszlovák vezetés ugyanis nem értette a Tréfát, a prágai tavasz eseményeiben való részvétele pedig végképp félbetörte Kundera hazai karrierjét. Regényhősei élete mindvégig párhuzamot mutatott az övével, így Az élet máshol van francia megjelenése elővetítette, hogy az ő élete is máshol legyen, 1975-ben Franciaországba emigrált, és az 1988-as Halhatatlanságot követően nem írt többet anyanyelvén és a cseh témákról.
Nem emlékszem pontosan, hogyan került a kezembe A lét elviselhetetlen könnyűsége, de arra igen, hogy egyetemista éveim meghatározó regénye volt, nem túlzás azt állítani, hogy annak a korszakomnak a bibliája. Újra és újra visszatértem hozzá, végigolvastam, vagy csak belelapoztam, sok mindent megértettem általa és belőle magamból, a világból, a dolgok működéséből. Elővettem örömömben, máskor vigaszért, olykor unalmamban, de legtöbbször válaszokért – és azokat mindig találtam. Olykor a három főszereplő, Tomáš, Tereza és Sabina bonyolult kapcsolatán töprengve, máskor a könnyedén, mintegy mellékesen a regény világába beleszőtt filozófiai kérdéseken tűnődve – amelyeket az 1988-ban készült, Saul Zaentz rendezte film egyáltalán nem tudott átadni, egyszerű szerelmi háromszög történetévé silányítva a regényt. (Kundera kritikákkal illette a filmet, és többet egy művét sem engedte adaptálni.)
Később végigolvastam Kundera többi regényét is, boncolgattam, ízlelgettem őket (még egy szakdolgozatot is írtam az egyik novellája kapcsán), mérhetetlenül sokat kaptam tőlük, bár „azt” a hatást csak A lét elviselhetetlen könnyűsége tudta megadni nekem. Ez a regény számomra egy korszakot jelképez, a saját életem egy szakaszát, amely összefonódik a regénnyel, egyes sorai, mondatai még ma is vissza-visszacsengenek a fülemben, bár már nem nyitom ki a könyvet, ha megrekedek, hiszen a regény valósága bennem él tovább.
