Szegeden divat az olvasás! Egy személy – egy könyv
A Somogyi-könyvtár könyvajánló sorozatában a Szegedi Tudományegyetem Alma Mater alumni koordinátora, az egyetem #könyvespolc könyvajánló sorozatának készítője, valamint a book-chaten alapuló országos Molybuborék Könyvklub egyik alapítója, Lázárné Csernus Anikó A tó vize sohasem édes című kötetre hívja fel a figyelmet.
Szerencsés vagyok, mert már gyerekkoromban is sok könyv vett körül, a szüleimtől lestem el az olvasás szeretetét. Ugyanilyen hálás vagyok annak a pedagógusnak, aki az iskolában megfelelő alapokat adott, továbbá azoknak a könyvtárosoknak, akik már a beiratkozástól kezdve olyan műveket ajánlottak, amelyek tovább mélyítették kötődésemet a könyvek irányába. Az első meghatározó olvasmányélményem Erich Kästner A két Lotti című műve volt, sajnos a későbbiekben a kötelező olvasmányok nem mindig adták ugyanezt a hangulatot. Az én trükköm az, hogy mindig viszek magammal könyvet, így tömegközlekedésen vagy sorban állás közben sem érzem elfecsérelt időnek a várakozást. A napot novellával vagy versekkel indítom, este pedig regénnyel zárom.
A PestText nemzetközi irodalmi és kulturális fesztivál egyik kiemelt fellépője idén Giulia Caminito, így A tó vize sohasem édes című regény olvasásának ez adott aktualitást. Amúgy is nagyon szeretem a kortárs olasz irodalmat, Elena Ferrante, Margaret Mazzantini, Viola Ardone, Paolo Cognetti vagy Donatella Di Pietrantonio olykor nyersebb stílusát is szívesen forgatom. A tó vize sohasem édes egy hamisítatlan felnövéstörténet, a főszereplő a történet kezdetén 11 éves, és Rómában él. Azonban hiába az olasz főváros az otthona, még sohasem látta sem a Colosseumot, sem egyéb nevezetességeket, hiszen anyagi helyzetük miatt a peremvidéken élnek. Családi tragédiák miatt az édesanya válik családfővé, és az ő kitartásának köszönhetően tudnak Róma peremvidékéről a közeli tóparti kisvárosba költözni. Az oldalak és évek előrehaladtával megismerjük az ott lakók mindennapi nehézségeit és olykor örömeit is. Caminito kifinomult stílusa és Lukácsi Margit (a fordító) gazdag nyelvezete garantálja, hogy minden oldal tartogat fontos és jelentős gondolatokat. A címben szereplő tó a regényben rendszeresen visszatérő szimbólum: a változás, a múlt és a jelen találkozásának és a szereplők érzelmi világának megtestesülése is. Olyan történet, amely elgondolkodtat, és sokáig kíséri még az olvasót.
Giulia Caminito A tó vize sohasem édes című regénye a Somogyi-könyvtárból kölcsönözhető.
