Szegeden divat az olvasás! Egy személy – egy könyv
A Somogyi-könyvtár könyvajánló sorozatában Nyilas Péter, a könyvtár és a Délmagyarország napilap egykori munkatársa Gyenes Kálmán fotóművész albumainak lapozgatására biztatja az érdeklődőket.
Félrebillent kalapja felé nyúló, derűs atyafi néz a fényképezőgép lencséjébe Gyenes Kálmán Erdély – „Szép föld” című fotóalbumának borítóján. Gyimesben járunk, az odavalósi ember ökörvontatású, hosszúderekú szekeréről szállt le, üdvözölni az anyaországból jövőt. A képeket erdélyi költők versei kísérik.
Gyenes Kálmán fotóművész (1941–2016) Kövegyen született. 1972 óta szerepelt képeivel kiállításokon. Dolgozott a Délép fotósaként, külső munkatársként a Csongrád Megyei Hírlapnál, aztán 1991-től a Délmagyarországnál, ahol megkapta a legjobb munkatársnak odaítélt aranygyűrűt. Képeit számos hazai és nemzetközi kiállításon díjazták. Horváth Dezső kollégájával, aki a csángók tájnyelvének elemzéséből írta egyetemi szakdolgozatát, bejárták a népcsoport lakta erdélyi vidékeket. Az utazás nyomán született a Mivé lettél, csángómagyar? című, fényképekkel illusztrált riportkönyv.
Újságfotóiból Fekete-fehér címmel jelent meg válogatás. A kötetet lapozgatva rácsodálkozunk, milyen kivételes ütemérzékkel fotózott sporteseményeket. Pillanatok, amelyeket még a jelenlévők is talán, ha villanásnyira láthattak, vagy még annyira sem: amint a labda már úton van, de még nem vágódott a kapuba, vagy a vetődő röplabdajátékos karja fölött „áll” a levegőben; ázott futballpályán becsúszó játékost felhőbe borító vízcsöppeket, krosszversenyen röppenő motorkerékpárokat, falusi tekepályán elgurított golyó után néző, fél lábát még a mozdulat lendületével emelő kalapos-kockásinges embert.
Bakos András „Kálmán világgá ment” című írásával búcsúzott tőle a Délmagyarországban:
„Azt hiszem, csak akkor nyomta meg a gépen a gombot, amikor már otthon érezte magát, bárhová is csöppent a világban. Erdélyben ez sokkal könnyebben ment neki, ahogy mondta, mintha a gyerekkorába utazna vissza. Haza pedig néha szeretett úgy érkezni, mint egy idegen. (…) Nemrég azt mondta róla egy fiatalabb fotóriporter kolléga, hogy »kiváló a kukkerja«, vagyis jó a szeme. Biztosan így van, ha egy szakmabeli mondja. Én csak azt tudtam, hogy jó a szíve.”
Egykori kollégájaként, éppen ilyennek ismertem. Gyenes Kálmán képeiről a világot szeretettel szemlélő fotós szelíd mosolya sugárzik vissza ránk.
Az írásban említett kötetek a Somogyi-könyvtárból kölcsönözhetők.
