Tary Pál pesti joghallgató korában ismerkedett meg Kováts Terkával, későbbi első feleségével. „Távkapcsolatuk” Tary szegedi joggyakorlata idején kezdődött, s a levelek egészen házasságuk megkötéséig rendszeresen váltották egymást.
Tary Pált (1803–1855), Szeged város főkapitányát a maga korában kiváló „kultúrférfiúként” az egyik legműveltebb szegedi polgárként tartották számon. Kézenfekvő a párhuzam „Szeged Széchenyijével”, Vedres István városi főmérnökkel: mindkettejükre jellemző a város iránti hűség és alázat, a könyvek szeretete, illetve a helyi kulturális élet fellendítésére tett erőfeszítés. Az 1844-ben megválasztott városi főkapitányról szólva kemény koponyáját, erős jellemét és vaskezűségét emelik ki a kortársak visszaemlékezései.
A III. szeged-felsővárosi nemzetőr gyalogszázad kapitányaként Tary aktív résztvevője volt az 1848/49-es forradalom és szabadságharcnak. A forradalmat követő választásokon azonban a nép „kiszavazza félelmetes állásából”, s méltatlan perek után, csak 1851-ben jut nyugdíjához. (A szavazásról – Reizner János: Szeged története, 2.köt. 78–79. o.)
Jogi munkássága mellett Tary Pál írói tevékenységet is folytatott. Közgazdasági tudósításokat írt pl. az első magyar közgazdasági lapba a Kémlőbe, verseket és színikritikákat az országos terjesztésű folyóiratokba. Értő tudással gyarapította könyvgyűjteményét: a jogi és gazdasági munkák mellett a gyermeknevelés és az orvostudomány témaköréből is vásárolt műveket, továbbá a szegedi szerzők kötetei is megtalálhatók könyvespolcain.
A család hagyatékát 1888-ban árverezték el, ekkor került a Somogyi-könyvtár tulajdonába Tary Pál könyvtára, személyes iratai és levelezése.
Szerelmi levelezés
Tary Pál pesti joghallgató korában ismerkedett meg Kováts Terkával, későbbi első feleségével. „Távkapcsolatuk” Tary szegedi joggyakorlata idején kezdődött, s a levelek egészen házasságuk megkötéséig rendszeresen váltották egymást. A könyvtár tulajdonában lévő félszáz levél 1824 és 1835 között íródott, többségük 1824–1825-ben.
S miről ír két szerelmes az 1820-as években? Az elválás okozta hiányról, családi eseményekről, közelgő jurátusi vizsgáról és számos félreértésről.
Tary Pál a dátumozással ellentétes sarokban megszámozta leveleit, így könnyen összeáll a sorrend a két fiatal levelezésében. Az is világossá válik, mely levelek kallódtak el időközben. A megmaradtak egytől egyig magyar nyelvűek, néhányon a viaszpecsét nyoma is megőrződött. Tary Pál levelei – iskolázottságához és végzettségéhez méltóan – szép, kalligrafikus írással, finoman megfogalmazva, néha rímekbe, versekbe szedve íródtak. Kováts Terka írásmódja „köznépibb”, a fogalmazás és az íráskép egyaránt „kevésbé iskolázott hölgyre” utal.
A 1800-as évek közepén még kevés házasság kötetett igaz szerelemből. Akkoriban elvárás volt „jó házasságot” kötni, a családi érdekek álltak az első helyen. Tary Pál és Kováts Terka azonban megküzdöttek kapcsolatukért: az idő és a távolság próbáját is sikerrel kiállták. A mai olvasó hálával tartozik a gondosan megőrzött levelekért, hiszen általuk egy közel 200 éves szép szerelmi történet részesévé válhat.
