„Megérdemli ez a Dugonics, hogy jó szívvel legyen hozzá a szegedi ember. Először azért, mert Juhász Gyula előtt ő volt az egyetlen magyar író, aki Szegeden született. Másodszor azért, mert minden írása tele van szegedi ízzel, színnel…” (Móra Ferenc)
Az 1788-ban megjelent első magyar regény, az Etelka egyik lábjegyzetében a szerző így magyarázza meg, hogy mit is jelent a „nő”:
„Ezen magyar szó: Nő, annyit tett magyar Eleinknél, mint Asszonyi-állat, avagy feleség. Innett származik a’ Nőtelen, az-az: Asszonytalan, feleségtelen. Innett a’ Nőszés, az-az: Házasúlás, Feleség-vévés. Innett az Ag-nő, az-az: Vén-aszszony. Innett a’ Nyőstény. Az-után: Vezér-nő, Fejedelem-nő, annyitt tett a’ Régieknél, mint Vezérnek Aszszonya, Fejedelemnek Felesége. Most immár ö-bető helyett é-betőt teszünk, és így mondgyuk: Vezérné, Fejedelemné.”
Dugonics András a szegedi piarista tanárok egyik kiválósága, akit az első magyar nyelvű regény írójaként, a magyar nyelvű matematikai szaknyelv úttörőjeként, nyelvújítóként, korának polihisztoraként tartunk számon. Életútja könyvtárunk Dugonics Andrásról szóló weboldalán is olvasható.
Talán nem köztudott tény, hogy Dugonics András egykori könyvtárának számos kötete, kézirata a szegedi Somogyi-könyvtár gyűjteményében található. Erről bővebben itt lehet olvasni.
Az először 1788-ban megjelent mű teljes címe: Etelka, egy igen ritka magyar kis-aszszony Világos-Váratt Árpád és Zoltán fejedelmink’ ideikben. A honfoglalás idejében játszódó, fiktív elemekkel átszőtt történeti munkát a magyar irodalom az első magyar nyelven írott regényként tartja számon.
1791-ben jelent meg a mű „megjobbított” kiadása. Ez szolgált a 2002-es kritikai kiadás alapjául, amit Penke Olga rendezett sajtó alá.
Az 1805-ös kiadás érdekessége, hogy címoldalán ez olvasható: harmadik és életemben utolsó ki-adás, azaz Dugonics úgy döntött, többször nem szándékozik kiadni művét.
Az Etelka sikerének oka összetett: a korban már előszeretettel olvastak idehaza is regényeket, főleg német és francia nyelven, de a 18. század végén már magyarra fordított külföldi regényekkel is találkozunk. Népszerű külföldi műfajról van tehát szó, amelynek ez az első magyar nyelvű megjelenése. II. József németesítési törekvései miatt a honfoglalás idején játszódó, számos politikai áthallást tartalmazó mű a magyar nép, illetve nemzet szempontjából is rendkívül aktuális és fontos volt. Éppen ezért nem engedte a cenzor a megírás évében, 1786-ban kiadni.
A honfoglalás idejében játszódó történet egyébként teljesen fiktív: látszólag egy „ártatlan” szerelmes história, valójában azonban az elnyomásról, a hatalom erőszakosságáról szól.
A cselekmény röviden az, hogy Árpád fejedelem ünnepséget rendez abból az alkalomból, hogy a megszerzett területeket felosztotta a vezérek között. A szerelmi szál Gyula kapitány leánya, Etelka és a magyarok rokonaitól, messziről jött Etele között szövődik. Ám Etelkát apja Zalánfihoz, a bolgár fejedelem fiához akarja nőül adni. A szövevényes történet végül Etelka és Etele nászával boldog véget ér.
Érdekes, hogy az úri közönség kitörő lelkesedéssel fogadta a regényt, olyannyira, hogy gyermekeiknek is gyakran és szívesen adták az Etelka nevet ebben az időben. Ugyankkor Kazinczy Ferenc lenézően nyilatkozott a műről – elsősorban annak nyelvi, stílusbeli hiányosságai folytán.
A Szeged folyóiratban Dugonics többi művéről is számos tanulmány olvasható.
