Szegeden divat az olvasás! Egy személy – egy könyv
A Somogyi-könyvtár könyvajánló sorozatában Boros Tamás újságíró Henryk Sienkiewicz Quo vadis című regényére hívja a figyelmet. Olvassuk el, olvassuk újra!
Életemben most egy kicsit messzebbre megyek vissza a múltban. Sok könyv volt, amely bizonyos szempontból megfogott engem, ezek közül a legemlékezetesebb talán számomra Henryk Sienkiewicz regénye, a Quo vadis. Annak ellenére például, hogy nem vagyok templomba járó személy. És mégis, éppen egy olyan történet „ejtett rabul”, amelyben fontos szerepet játszott a vallás, az őskeresztényi közösségek. Ám a mű központi mondanivalója véleményem szerint vallástól és felekezettől teljesen független. Egymás szeretete, megértése, megismerése, amely épp az ismeretlentől való félelmet, mint sok bűnünk forrását bonthatja le. Meglátásom szerint a kérdés még aktuálisabbá vált egy olyan korban, jelenünkben, amikor a vallás is könnyen törésvonal lehet ember és ember között. Pedig nem szabadna, hogy az legyen: a vallás lényege ugyanis, és számomra ezt mutatta meg a Quo vadis, nem a babona, a szokások vagy a hiedelmek követése, hanem a már említett szeretet.
De nemcsak vallási kérdésekről van szó, vagy épp Nero által az Antikrisztusról, hanem a történetet is érdekesnek és nagyon csavarosnak találtam. Szerelem, a jó és a rossz küzdelme a történelem színpadán. Mindazonáltal az is igaz, hogy az olvasónak nem szabad elriadnia az első néhány fejezettől, melyekben rengeteg, első látásra nem is könnyű latin kifejezés található, ám később ezek száma jelentősen csökken, és egyébként is, lábjegyzetben megmagyarázza őket a szerző, tehát érthetőek.
Egyébként is szeretem a történelmi regényeket vagy éppen drámákat. Szintén a Római Birodalom korából örömmel vettem a kezembe Kosztolányitól a Nero, a véres költőt vagy Móra Ferenc művét, az Aranykoporsót, de már a filmes verzió megtekintése után olvastam végig, egy másik történelmi korból, Umberto Eco remekét, A rózsa nevét, és többet adott számomra az is, mint a filmes megvalósítása. Szeretek a könyvek mentén ,,visszarepülni” régebbi korokba.
Érdekesség, hogy a Quo vadis is jó néhány filmes feldolgozást megért, magam is talán kíváncsiságból, bár már jó pár évvel azután, hogy láttam a hollywoodi, 1951-es filmet, kezdtem el olvasni a könyvet. Készült a könyvből továbbá egy lengyel film, és ha már lengyel szerzőről beszélünk, akkor talán nem meglepő, hogy ez lett a leghitelesebb feldolgozás.
A könyv azonban mindig jobb, eredetibb, mint a filmes adaptáció, és ezt nem csak azért mondom, mert ez egy könyvajánló.
Nekem a gondolkodásomban, abban, hogy mint társas lény, mit tekintek fontosnak, adott rendkívül sokat a Quo vadis.
Henryk Sienkiewicz Quo vadis című regénye a Somogyi-könyvtárból kölcsönözhető.
