Szegeden divat az olvasás! Egy személy – egy könyv
A Somogyi-könyvtár könyvajánló sorozatában Bubryák István televíziós szerkesztő, rendező, producer Roger Martin du Gard Vén Franciaország című kisregényét ajánlja (amely megjelent Vén Európa címmel is).
Ha arra a kérdésre kell válaszolnom, hogy milyen a kapcsolatom az olvasással, akkor azt mondom, rapszodikus, koronként változó. És itt nem csak azokra a természetesen egymásra épülő korszakokra gondolok, amikor a gyermekirodalom könyveit felváltja az ifjúsági, majd azt a már nem címzetten korosztályoknak ajánlott általános irodalom, hanem gondolok az érdeklődési kör változásaihoz alkalmazkodó korszakokra is.
Megéltem a háborús könyvek, a történelmi regények korszakát, a Rejtő-mániát, a krimiőrületet, stb. Árnyalják ezt a képet az egyes befolyással rendelkező személyek, szülő, házastárs, barát ajánlásai. Nálunk például anyám volt megkerülhetetlen ajánló, az ő hatására olvastam el a két háború közötti bestseller irodalom meghatározó könyveit (Árvíz Indiában, Réztábla a kapu alatt, Megtalált évek, Thérése Raquin, Via Mala stb.), de ő adta kezembe Karácsony Benőt is.
És ragozhatom még tovább is könyvolvasási korszakaimat, mert egy külön csoportot képeznek azok a könyvek, amelyeket munkám miatt, a televíziós szerkesztői munka miatt kellett elolvasnom. Ma ez a jellemző. Ha a bori rézbányáról készítek filmet, mindent el kell olvasnom Radnótiról, ha a szegedi diák-Hamlet van soron, mindent Horváth Istvánról, Szent-Györgyiről, a Hamletről.
Igazából már nem tudom, hogy kezdődött ez a mánia. Azt tudom, hogy másodikos középiskolás koromban meghamisítottam egy orvosi igazolást, így nem mentem iskolába, mert nekem akkor késztetésem volt elolvasni Alexandre Dumas Brageleonne vicomte című regényfolyamát, ami azért tizenöt kötet. Tantestületi megrovás lett a vége, még jó, hogy nem rúgtak ki!
Mostanában újra felfedezek…. Nem könyveket, hanem írókat. A klasszikusokat annak idején az iskolában lenyomták a torkunkon, ült a gyomrunkban Tolsztoj, Thomas Mann és ült Roger Martin du Gard is. Később kiengedett ez a görcs, de A Thibault család sokáig feldolgozhatatlan volt számomra. Egyszerűen nem voltam, vagy talán nem voltunk még érettek rá. Viszont most került kezembe Roger Martin du Gard Vén Európa című bravúros kis könyve, ami egy francia postás egy napjának története valamikor az első háború után, a hajnali postavonattól, az esti vonatig. Amíg kiviszi és összeszedi a leveleket, megismerjük egy elmaradott, nagyon szegény vidéken lévő, nagyon kis falu kisszerűségben, számításban, titkolózásban, a családi szennyes kiteregetésében, a kenyérért, a haszonért, hatalomért való, rosszindulatban, zsarolásban fogant egy napjának történetét. Akár Magyarországon is játszódhatott volna. Akár Móricz is írhatta volna…, és változott valami száz év alatt? Ott és itt?
