Szegeden divat az olvasás! Egy személy – egy könyv
A Somogyi-könyvtár könyvajánló sorozatában Diósi István matematikus a Baka István és Martin Heidegger találkozása a Molnár és a Tápai utca sarkán című kötetet ajánlja, amely a „Baka-univerzum” népszerűsítését célzó küldetéssel jelent meg a költő halálának huszonötödik évfordulója alkalmából.
1985 tavaszán költöztünk egy újonnan épült szegedi panellakótelepre, a Tápai utcába. Nem sokkal később tűnt fel nekem egy furcsa fickó, aki a városrész ABC-boltjában rendszerint előttem állt a sorban, kosarában az egyetlen üveg olcsó borával. Szakálla mögötti rejtőzködése, bizonytalan járása, bizarr humora, amelyet pénztárosnőkkel, de néha a sorban állókkal diskurálva is megengedett magának, iszonyatos belső feszültségről tanúskodott. Rendszerint összeakadt a tekintetünk, de soha nem szólítottuk meg egymást. Aztán egy napon a Délmagyarországban fedeztem fel a fizimiskáját. Mint kiderült, Baka Istvánnak hívják, és valami költőféleség. Szeretek olvasni, ezért már másnap megvettem a Farkasok órája és a November angyalához címeket viselő kis füzeteket, a szomszéd utcában lakó ismeretlen ismerősöm verseivel. Nekiláttam az olvasásnak, és megdöbbentem.
Megdöbbentem, mert nyilvánvaló lett, hogy egy Vörösmartyhoz és József Attilához mérhető költő botladozik előttem a pénztár előtti sorban. Aztán hírt kaptam a betegségéről.
Korábbi küzdelmeiből és évekig viselt, a betegsége okozta szenvedéséből a háború utáni magyar líra páratlan alkotásai születtek meg. Életének alig több mint 47 éve pontosan 17 ezer 723 napot számlált. Ezekbe a napokba zsúfolódott bele minden, amit Baka Istvánnak a létezés felkínált, és amit egyidejűleg ki is kényszerített. Az emberi lét kegyetlen banalitásának szorongató élményét, a létbevetettség furcsa és misztikus transzcendenciáját, a Semmivel való szembenézés kényszerét kifejező borotvaéles költői képei, súlyos metaforái újra és újra lenyűgöznek.
Halála után tíz évvel Keresztury Tibor írta a következőket: „Attól még, hogy nem tud róla senki, a korszak egyik legnagyobb költője volt. Néhányan repetitív módon hajtogatták, páran le is írták még életében ezt, ám az életmű – megannyi társához hasonlóan – épp most süllyed el menthetetlenül. Egyetemen nem tanítják, nem kutatják, utóélete nincs, monográfia nem születik róla, nem olvassa senki: költészete mindebből adódóan szépen lassan a feledés homályába vész.”
2020-ban szegedi polgárok és vállalkozások tettek kísérletet a folyamat megfordítására. Egy tizenöt szerző által jegyzett kötetet jelentettek meg, amelynek írásai egy-egy Baka-vershez kapcsolódó élményről szólnak. A kötet címadó írása a „Baka István és Martin Heidegger találkozása a Molnár és a Tápai utca sarkán” az Egyesült Államokban íródott, de érkezett írás a távoli Ausztráliából is. A kötet ismertetője és a Baka-emlékoldal a szofipress.com-on olvasható. A Baka István Baráti Kör Facebook-csoportjába mindenkit várunk. Olvassák a költő verseit, és terjesszék a hírt, hogy a magyar irodalom egyik halhatatlanja téblábolt hajdanában Szegeden, a Molnár és a Tápai utca sarkán!
