Szegeden divat az olvasás! Egy személy – egy könyv
A Somogyi-könyvtár könyvajánló sorozatában dr. Antal Anikó, a Szeged Megyei Jogú Város Polgármesteri Hivatal Művelődési Osztályának munkatársa Hász Róbert Fábián Marcell pandúrdetektív tizenhárom napja és a Fábián Marcell és a táncoló halál című köteteit ajánlja.
Előrebocsátom, hogy könyvek dolgában mindenevő vagyok: nem a műfaj számít, hanem az, hogy jó könyv legyen! Persze azt meghatározni, hogy mi is a jó könyv, már nem is olyan könnyű, így erre most nem is teszek kísérletet. Ki-ki döntse el, mit jelent számára a jó könyv.
Ha nyár, akkor nyaralás, és ha nyaralás, akkor egy jó krimi. Érdekes, hogy az évszak meghatározza, hogy mit olvasok. Télen bekuckózóm magam egy fotelbe egy pohár forralt bor társaságában, és nagyobb elmélyülést igénylő, elgondolkodtató, nagyívű irodalommal veszem körül magam, míg nyáron, a vízparton jobban kedvelem a fordulatos, izgalmas, letehetetlen krimiket. Azt hiszem, azzal sem okozok meglepetést a kedves olvasónak, ha elárulom, hogy ebben a műfajban számomra a legkedvesebbek a krimik királynője, Agatha Christie írásai. Nem csak a fordulatos cselekmény és a tökéletes culeur locale, hanem elsősorban szerethető detektív figurái, Miss Marple és Poiret miatt, akik korántsem tökéletes emberek, bár briliáns elmék.
Most mégis ezen műfaj kortárs magyar szerzőjének könyveiről szeretnék mesélni. Hász Róbert, szegedi író, a Tiszatáj főszerkesztője csak néhány éve próbálkozik ezzel a műfajjal. Első detektívregénye a Fábián Marcell pandúrdetektív tizenhárom napja, a második, ennek folytatása, a Fábián Marcell és a táncoló halál.
A cselekmények a századforduló Magyarországában játszódnak, hamisítatlan monarchiabeli hangulatban. Már ez is szokatlan, hogy ebbe a miliőbe helyezi az izgalmas történeteket. A helyszín egy poros kis bácskai városka, ahol Fábián Marcell detektív és segítői, Milorad és Winter úr nyomoznak. Marcellben egy fiatal, lelkes, eszes detektívet ismerünk meg, aki hátat fordítva a kor megszokott nyomozati eszközeinek, új módszereket szeretne meghonosítani a nyomozati eljárásban, mely – mint tudjuk – minden időben ellenállásba ütközik az újtól idegenkedők, a hagyománykedvelők táborában. Marcell azért is szerethető figura, mert esendő, nem személyesíti meg a tökéletes, mindentudó, tévedhetetlen detektív alakját. Miközben küzd a még ismeretlen bűnözőkkel, küzd saját maga démonjaival is, próbál rendet tenni lelkében. Ő is, mint mindannyian békés, nyugodt életre vágyik, de ehhez az út saját lelki nyugalmának megteremtésén keresztül vezet.
Amiért számomra kedvesek ezek a történetek, az az, melyet Marcell alakja, személyisége üzen számomra, és amit manapság sokan hajlamosak elfelejteni, hogy nem vagyunk tökéletesek, olykor hibázhatunk is. Ne szégyelljük, minden hibánkból tanulhatunk. Egy a lényeg, hogy mindig törekedjünk a jóra.
