2024. november 22., péntek

Katalógus

Hosszabbítás

eKönyvtár

Weboldalaink

KOLOFONOK – a száraz kiadási adatoktól az ajánlóversikékig, a Laus Deón át

0
KOLOFONOK – a száraz kiadási adatoktól az ajánlóversikékig, a Laus Deón át

Dátum/Időpont
2023. 03. 17. péntek – 2023. 05. 03. szerda
Nyitvatartási időben

Helyszín
Központi könyvtár
Központi könyvtár, Szeged, Dóm tér 1–4.


A kolofon vagy kolophón eredeti jelentése: csúcs, vég, valaminek a megkoronázása. A könyvtörténet kutatói számára felbecsülhetetlen értékű forrás, mivel sokszor ez tárja fel előttünk a több száz éves könyvek keletkezésének körülményeit. A kódexek korában a mű végére kerültek a másoló szerzetesek befejező, sokszor erősen szubjektív megjegyzései is.
Az európai nyomtatás történetének hajnalán a kolofonban közölt mondanivaló még kifinomultabb lett, egyre több és szebb nyomdászjelvény és kisebb illusztráció jelent meg, szorosan e részhez kapcsolva.
A 16. század elejére – a velencei nyomdászok forradalmi újításainak köszönhetően – megjelent az általunk ismert címlap. A kiadási adatok átkerültek ide, és a kolofonok átalakultak a ma ismert, szabványos impresszumadatokká.
Azonban nem tűntek el napjainkban sem, sőt átkerültek a virtuális világba is: a weboldalak leírásának fontos elemeivé váltak. A címlap impresszumában közölteknél bővebb kiadási, tipográfiai adatok részletes leírására a modern kiadványokban is a mű végén szorítanak helyet.
A kamarakiállításon bemutatunk néhány szép példát a Somogyi-könyvtár ősnyomtatványai és régikönyvei közül, ezúttal a kolofonok típusai szerint rendezve.

 

Albertus Magnus: De secretis mulierum

„Vedd kezedbe, nyájas olvasó, az isteni Albertus De secretis mulierum című könyvecskéjét. Ez egy hasznos, az emberi élethez fölöttébb szükséges munka, amelyben a nagy filozófus láthatólag nemcsak evilági, hanem természetfölötti dolgokról is értekezik. Azonban a könyvkereskedők gondatlansága folytán mindeddig olyan hiányos és romlott állapotban lett kiadva, hogy egyetlen részt, sort, szót vagy akár szótagot sem lehet találni, amiben ne lenne hiba. A mostani alkalommal azonban, Petrus Bergomatus hozzáértésének köszönhetően (aki a kétségbevonhatatlan tudású férfiúra, Lucas Dulchinensisre bízta a szerkesztést) olyan tisztán, világosan és mindenféle hibától mentesen került nyomdába, hogy ami korábban káldeus, arab vagy héber nyelvű szövegnek tűnt, azt a jelen kiadvány legcsekélyebb ismeretekkel bíró tanulója is képes lesz megérteni és felfogni.
Velencében, 1508. október 17-én.”


Johann Reuchlin: De accentibus et orthographia linguae Hebraicae

„A szent nyelvek tanulóinak
Aki önállóan akarja megismerni a héber nyelvet, elsőként kövesse a héber Biblia fejezeteit. Azután olvassa át Capnio Rudimenta Hebraeicáját [Johann Reuchlin: De Rudimentis Hebraicis], majd a hét kielemzett zsoltárt [Johann Reuchlin: Septem Psalmi Poenitentiales Hebraici cum grammatica tralacione Latina]. Végül ez a könyv teszi igazán teljessé a munkát, a nyelv e négy mű segítségével tárul fel.”


Lodovico Maracci: Refutatio Alcorani

A Korán arab nyelvű kiadása és latin fordítása, az iszlám tanok cáfolatával együtt; a szerző a Korán egyik legnagyobb korabeli szakértőjének számított, ez a munkája (amely élete fő művének tekinthető) nemcsak a korábbi kiadásokat és fordításokat múlta felül minőségileg, hanem az egész következő évszázadban meghatározónak bizonyult.

„A nyájas olvasónak
Ne csodálkozz rajta, nyájas olvasó, ha azokon a hibákon kívül, amelyek javítását a fentiekben közöltük, előkerül még több javítanivaló is, bár kisebbek és nem túl jelentősek. Mindenekelőtt ugyanis a szerző, aki tehetsége és tökéletes arab nyelvtudása révén minden hibát el tudott volna kerülni, távol volt tőlünk, míg ennek a műnek a nyomtatási munkálatait végeztük; az arab szövegek pedig, amelyet szükségből használtunk a mű kiadása során (miután másik nem volt elérhető közelségben), tele voltak téves mellékjelekkel és hibás olvasattal, amelyeket nem tudtunk kijavítani, mivel a korrektornak (aki egyedül látta el a feladatot, és folyamatosan másra kellett fordítania a figyelmét) szinte sosem volt érkezése megvizsgálni és összevetni a latin fordítással. Továbbá a szükséges mellékjelek vagy kiestek a nyomtatás során a kicsinységük miatt, vagy, mivel enyhébben lettek benyomva, egyes helyeken nem látszanak; máshol pedig éppen ellenkezőleg, azok a mellékjelek, amelyeknek nem kellene ott lenniük, a gyatra minőségű körülnyesés miatt a munka folyamán visszapattantak a nyomdaprés alá, és nem vették észre őket, amíg a betűk a prés alá nem kerültek. Továbbá mind a nyomdász, mind a korrektor számára ez a munka jelentette a tűzkeresztséget az arab irodalmat illetően, ezért mindkettő úgy látja, hogy méltán tarthat számot az elnézésedre, ha valami hibát nekik is fel kell róni – különösen, mert nincs olyan hiba az egész műben, amelyet (bármekkora legyen is véleményed szerint) a latin fordítás segítségével ne tudnál elkerülni, nyájas olvasó.
Ég veled.”


Carlo Sigonio: Historiarum de Regno Italiae libri quindecim

„Az olvasóhoz
Ezt a kiadást, kedves olvasónk, az itáliaihoz képest kiegészítettük két dologgal, amelyek reményeink szerint segíteni fognak az olvasásban, hiszen ez a feltett szándékunk. Minden oldal tetejére odaírtuk a király nevét, akinek az uralkodása alatt az említett dolgok történtek. Továbbá, ahol valemelyikük uralkodásának a kezdetéről van szó, feljegyeztük, hogy hányadik volt a sorban; ezen a téren sokszor eltértünk a szerzőtől. Például a 4–54. oldalon: »Alboinus, Andoinus fia uralkodott rajtuk, szám szerint a tizedik király.« Mi azonban Andoinust az elsőnek tettük meg. Ugyanez a különbség figyelhető meg a 39–43 oldalakon: »Rotharus, a longobárdok tizenhetedik királya.« Az előző oldalon mi hetedikként jelöljük meg. Ez a látszólagos ellentmondás annak köszönhető, hogy mi onnantól kezdve számoljuk a királyokat, hogy királyságuk Itáliában létrejött, a szerző viszont azt az időt is számba veszi, amikor még a Pannoniából való kivándorlás előtt uralkodtak a népük felett. Ez utóbbi számítás szerint a mi sorszámunkhoz hozzá kell adni még tízet. Szerettük volna, kedves olvasó, ha tudsz erről.
Ég veled.”


Rotterdami Erasmus: Proverbiorum chiliades

„Johann Froben, a szépirodalom kedvelőinek, üdvözlet!
Rotterdami Erasmus Proverbiorum chiliadesét tartjátok a kezetekben, szépirodalom szépreményű tanulói, amelyet mindenféle régi szerzőtől gyűjtött össze a legnagyobb szorgalommal és tehetséggel. Ez egy tudós és terjedelmes munka, mely sok mindent tartalmaz a régi korokból, és mind az ékesszólás elsajátításához, mind a régi szerzők megismeréséhez igen hasznos. Nemrég maga a szerző tekintette és javította át újból, csiszolt rajta, és olyan sok kiegészítéssel gazdagította, hogy míg két évvel ezelőtt több mint egynegyedével növekedett, most sem sokkal kevesebb lett hozzáadva. Mivel úgy ítéltük, hogy nagy hasznára lesz mindazoknak, akiknek szívügye az igazi szépirodalom, ezért sem a költséget, sem a fáradságot nem kíméltük, hogy nyomdászműhelyünkből a lehető leghibátlanabb állapotban kerüljön napvilágra. Rövidesen sok mást is tervezünk kiadni, amelyek nem kevésbé fognak a tetszésetekre szolgálni, mint ez. Elhatároztuk ugyanis, hogy minden munkánkat, minden vagyonunkat, sőt egész életünket annak szenteljük, hogy a tanulók igyekezetét a saját igyekezetünkkel segítsük, és hazánkat, Némethont valóban a legszebb ilyesfajta emlékekkel ékesítsük. Rajtatok áll, kiváló ifjak, hogy támogassátok a próbálkozásunkat; márpedig azzal támogatjátok, ha olyan hajlandósággal fogadjátok, amilyennel mi kiadtuk, amíg csak módomban áll újabb és újabb ilyen művekkel előállni. A szerző mérhetetlen fáradságását – véleményem szerint – semekkora hálával nem lehet érdemben viszonozni, ő mégis bőséges nyereségnek fogja tartani, ha úgy látja, hogy az erőfeszítései kedvesnek és gyümölcsözőnek bizonyultak számotokra. Én sem fogom sajnálni az erre fordított költségeket és fáradságot, ha ezáltal elérhetem, amit el akartam érni. Vegyétek, forgassátok, élvezzétek, és legyetek vele boldogok.
Baselben, a mi műhelyünkből, a december elseje előtti ötödik napon, az 1517. évben.”


Kategóriák:

Címkék: