Szegeden divat az olvasás! Egy személy – egy könyv
A Somogyi-könyvtár könyvajánló sorozatában Felletár Zsolt ipartörténeti kutató James Fenimore Cooper Vadölő című regényét ajánlja.
A ’70-es években sem voltak jobbak a tizenévesek, mint napjainkban. Az olvasás akkor még nekem sem tartozott a kedvenc időtöltéseim közé. A mi korosztályunk inkább focizott vagy indiánozott a vásárhelyi Kása-erdőben, a fiatalok körében manapság oly divatos gépezés (mobilozás, Xbox) helyett.
Pedagógus szüleim talán emiatt is tervelték ki, hogy valami furfanggal rávesznek az olvasásra. 1973 karácsonyán kaptam meg életem első „vastag könyvét”, aminek a címe Vadölő, szerzője James Fenimore Cooper volt. Természetesen némi gyanakvással fogadtam, gondolván, őseim ismét kísérletet tesznek arra, hogy elolvassak egy könyvet. Ugyanakkor izgatott is a könyv tartalma. Vajon miről szólhat, mi újat nyújthat nekem, a már tapasztalt „alföldi indiánnak” egy „indiános könyv”?
Ötvenéves időtávlatból már csak a cselekmény fő vezérfonala maradt meg emlékezetemben. A történet az észak-amerikai kontinens erdőségeiben és végtelen prérijén játszódik a XVIII. század első felében, amikor az angol és francia gyarmatosítók ádáz harcot vívtak egymással az új területek megszerzéséért. Küzdelmükbe bekapcsolódtak Amerika őslakosai is, a különböző törzsekhez tartozó szövetséges indiánok. A regény főhőse a fiatal és harci tapasztalatokkal még nem rendelkező magányos vadász, Vadölő (személyében természetesen rögtön magamra ismertem), akit indiánként neveltek a delavár törzsben. A történetben feltűnik mellette a nagy erejű, ám szimpátiát kevésbé ébresztő pénzéhes skalpvadász, Hamary Harry, akivel útjuk során sok-sok izgalmas kalandon, élet-halál harcon esnek át. Vadölő a nehéz helyzetekben mindig számíthat igaz barátjára, az ifjú és nemes mohikán törzsfőnökre, Csingacsgukra. Gyermekként izgalmas órákat köszönhettem a könyvnek, amit sokszor csak akkor raktam le, amikor apám esténként a villanyt lekapcsolta. Csak ennyi lenne az olvasás hatása? – kérdezhetném magamtól. A válaszom határozottan nem. Nem sokkal a könyv befejezését követően folytattam a Cooper-sorozatot: Az utolsó mohikán, Bőrharisnya, Nyomkereső és végül a sorozatzáró Préri. Majd műfajt váltottam: Fekete István, Molnár Gábor és Kittenberger Kálmán bájos állat- és lélegzetelállító vadásztörténetei következtek. Majd ismét nagyot fordítva a műfajon, jöttek a Verne-regények. Észrevétlenül könyvfalóvá váltam a tízes éveim közepére. A felejthetetlen élményeken és izgalmas órákon túl a sok olvasás ahhoz is hozzásegített, hogy később a középiskolai, majd egyetemi tanulmányaim során a vizsgaidőszakban viszonylag rövid idő alatt sikerrel birkózzak meg az első ránézésre letaglózóan vastag, több száz oldalas egyetemi jegyzetekkel.
Végül egy jó hír a jelenkor tinédzsereinek: az internetnek hála, ma már nagyon sok könyv online is elérhető, köztük a Vadölő is.
