Szegeden divat az olvasás! Egy személy – egy könyv
A Somogyi-könyvtár könyvajánló sorozatában Gyáfrás Edit, az SZTE Gazdaságtudományi Kar oktatója, lexikográfus a Mesék a csodakertről – Az egyetlen Földért című könyvet ajánlja Boldizsár Ildikó szerkesztésében.
Ugyanolyan lelkesedéssel olvasom a szakmámhoz kapcsolódó könyveket, mint a tudományos ismeretterjesztő műveket vagy a szépirodalmat. Sokat tanulok általuk a világról, az emberekről (is). A tanáraim megtanítottak arra, hogy a szavaknak milyen ereje van, és minden helyzetnek megvan a megfelelő „története”, a diákok pedig mindig valami új könyvre hívják fel a figyelmemet, aminek köszönhetően én is sokat fejlődök.
Gyerekkoromban a mesekönyvek világa nagyon megfogott. Az első mesekönyvemet rongyosra olvastam, ami a Móra Kiadó gondozásában jelent meg a Kis gyermekek nagy mesekönyve címmel. Ebből a könyvből olvastam a húgomnak is, és ez a könyv ma is ott van a könyvespolcomon.
Ezt a mesekönyvet a három nagynéném közül a legfiatalabb ajándékozta nekem, aki megmutatta az utat az olvasás felé. Általános iskolás koromban is valami miatt a mesék világa vonzott, ami egy visszatérő része lett az életemnek. Gimnazista koromban az olvasás iránti kedvemet inkább elvették a kötelező olvasmányokkal és azoknak a kötelező értelmezésével. Aztán ez az egyetemi évek alatt megfordult, mert a nyelvészeti tárgyakat oktató tanáraim között volt olyan, aki a könyveket más szemmel olvasta és értelmezte, és mindezt nemcsak magyarul, hanem idegen nyelven is.
Neki köszönhetem, hogy visszataláltam arra az útra, amelyiken gyerekkoromban elindultam. Lexikográfusként, szótárszerkesztőként pedig megtanultam a szavak jelentését az adott szituációnak megfelelően értelmezni, ezért szeretek minden történetet, mert mindegyiknek megvan a maga helye és ideje.
Sok kedvenc könyvem van, nagyon nehéz egyet is kiemelni, mert mindegyik történethez valamilyen emlék fűződik. Ha egyet kellene mégis kiválasztani, akkor az a Mesék a csodakertről – Az egyetlen Földért című könyv.
Ezek a történetek megmutatják, hogyan élhet(ne) az ember harmóniában a természettel, mi mindent lehet a körülöttünk lévő növényektől és állatoktól tanulni. A mesékben az tetszik, hogy egy világ körüli utazáson vehetek részt, s közben megismerhetem, hogyan látják ezt a harmóniát az eszkimók, az indiánok, a japánok, miért van szükség az együttműködésre az izlandiak szerint. Megtudtam, honnan ered az orvosság, mit szeretnének a görögök a tizenkét hónapról tanítani vagy miért érdemes egy sziklára is odafigyelni. De olyan történetek is vannak a könyvben, amelyek szembesítik az olvasót azzal, amikor az egyensúly megbomlik.
Minden történetnek volt üzenete, mert nagyon szeretek túrázni, s a hegyek, a folyók, a tavak sok mindenre megtanítottak az eddigi életem során. A legnagyobb tanulság: a természettel szembeni alázat.
