Szegeden divat az olvasás! Egy személy – egy könyv
A Somogyi-könyvtár könyvajánló sorozatában Kocsis Lilla, az SZTE Oktatási Igazgatóság Oktatásfejlesztési Iroda irodavezetője, a Design Kiadó szerkesztője Babits Mihály Elza pilóta vagy A tökéletes társadalom című regényét ajánlja.
Már gyerekként azt tanultam, hogy a könyv érték, amire vigyázunk. Nagyapámnak az ötvenes években egy könyve volt, amit este, a petróleumlámpa fényénél olvasott: Petőfi összes versei. A könyv ma is ott van könyvespolcomon, immár sok másik kötet mellett, örökségként és emlékként. Van, ami ajándékként került hozzám, van, amire hosszan vágytam, és gyűjtögettem a rávalót, van, amire véletlenül akadtam antikváriumokban. Olvasok, hogy értsem a világot, az embereket, magamat, amióta csak ismerem a betűket. Szegeden, az egyetemen aztán profi olvasóvá neveltek a tanáraim, így szerkesztőként kéziratokat, majdnem kész szövegeket is olvasok, és segítem a befejezésüket. Rajongója vagyok a könyveknek, nem csoda, ha ezt az alkotó folyamatot varázslatként élem meg, és büszkén egyengetem egy-egy új könyv megjelenéséhez az utat.
Irodalmi mindenevőként egyszerre akár több könyvet is olvasok kíváncsiságból, szórakozásként, szakmai érdeklődésből. Babits Elza pilóta vagy A tökéletes társadalom című regényéhez rendre visszatérek, és nem azért, mert az életmű ragyogó darabja volna. Babits számunkra költő, esetleg a Jónás könyve szerzője, ritkán gondolunk rá regényíróként, pláne sci-fi szerzőként. A Gólyakalifát vagy a Halálfiait keressük a könyvtár polcain, de soha nem az Elzát. Igazunk van. Az Elza nem az a könyv, amit jó olvasni, hiszen ódivatúan nyugtalanító. Egy olyan világot vizionál, ahol örök a háború, és az élet a halál árnyékában csakis örömtelen lehet. Az ember, aki nem hisz a nyilvánvaló összeesküvésben, egy kísérlet része, és eszméknek alárendelve tengődik a városok óvóhelyein vagy a harctéri árkokban. Elzát a jószerencse sokáig megóvta a harctértől, pilótaként azonban ő is a meghasonlott emberiség sorsára jut, amikor saját városát bombázza.
Ritkán keressük a világ borús befejeztét felmutató szövegeket. Ami mégis különlegessé teszi az Elzát, az a naiv féltés, amivel a 20. század tekint a jövőre, a mi századunkra. Mi, akik élünk a regény jövőjében, megmosolyogjuk 1933-as fantáziavilágát, és talán észre sem vesszük, hogy az akkor papírra vetett tudományos-fantasztikus mű attól fél, hogy az ember, a valaha élt legokosabb lény, önmaga és bolygója elpusztítója lesz.
Babits könyve nagyapám Petőfi-kötete mellett van a polcon. Illik a versekhez. A jelennek szóló aggódó jóslat és féltő intés, egy hivatását komolyan vevő költő műve. Esténként néha felkapcsolom a lámpát, és fellapozom.
