Szegeden divat az olvasás! Egy személy – egy könyv
A Somogyi-könyvtár könyvajánló sorozatában Löffler Zsuzsanna író, a Móra Ferenc Múzeum régész-muzeológusa Narine Abgarjan Égből hullott három alma című művét ajánlja.
Sokszor kérdezik tőlem, hogyan lettem író. Erre mindannyiszor ugyanazt a választ adom: minden azzal kezdődött, hogy először megrögzött olvasó voltam. Ahogy megtanultam olvasni, onnantól kezdve nem volt megállás, mindent elolvastam, ami a kezem ügyébe került. Hála édesanyámnak, aki irodalmat tanít, és többet olvas, mint bárki, akit ismerek, volt is miből válogatnom – az otthonunk már gyermekkoromban is egy kisebb könyvtárra hasonlított. A körülöttem lévő rengeteg könyvnek köszönhetően terelgetni sem igen kellett, hogy mit olvassak – a mesék és ifjúsági regények után magamtól emeltem le a szépirodalmi köteteket a könyvespolcokról. Nincs mit szépíteni, irodalomfüggő lettem.
Afelől is érdeklődni szoktak, milyen típusú könyveket kedvelek. Erre rendszerint azt felelem, hogy a jó könyveket. Mert ami jó, az jó – műfajtól függetlenül. Ha mégis vallanom kellene, milyen művekkel szeretem múlatni az időmet, akkor azt mondanám, hogy leginkább azokat szeretem, amikben élni lehet: beszippantanak, függésben tartanak, és azonnal hiányozni kezdenek, ahogy a végükre értem; úgy letaglóznak, hogy napokig magamhoz sem térek, csak a mondanivalójukon gondolkozom.
Afelől is érdeklődni szoktak, milyen típusú könyveket kedvelek. Erre rendszerint azt felelem, hogy a jó könyveket. Mert ami jó, az jó – műfajtól függetlenül. Ha mégis vallanom kellene, milyen művekkel szeretem múlatni az időmet, akkor azt mondanám, hogy leginkább azokat szeretem, amikben élni lehet: beszippantanak, függésben tartanak, és azonnal hiányozni kezdenek, ahogy a végükre értem; úgy letaglóznak, hogy napokig magamhoz sem térek, csak a mondanivalójukon gondolkozom.
Az Égből hullott három alma Narine Abgarjan tollából egy ilyen történet. Az örmény származású orosz írónő egy képzeletbeli örmény falucska közel száz évét varázsolja elénk. A varázslatot szó szerint értem, hiszen a meseszerű történet azonnal magával ragadja az olvasót. Pedig korántsem egy idilli világot mutat be: a külvilágtól elzárt hegyi falu élete tele van szenvedéssel és fájdalommal, természeti csapások és háborúk nehezítik lakói mindennapjait, ám az a szeretet és gondoskodás, amivel az itt élő emberek a kisebb-nagyobb súrlódások ellenére egymás felé fordulnak, átsugárzik a könyv lapjain. Az örmény Száz év magányként szokták emlegetni, én megtoldanám azzal, hogy talán jobb is annál.
Az Égből hullott három alma azonnal a kedvenc könyveim közé került. Nem tudok mást mondani, mint hogy ez a könyv egyszerűen szép és szívet melengető. Minden sorát öröm volt olvasni.
Narine Abgarjan Égből hullott három alma című műve a Somogyi-könyvtárból kölcsönözhető.
