Szegeden divat az olvasás! Egy személy – egy könyv
A Somogyi-könyvtár könyvajánló sorozatában M. Toronykőy Márta rendőr alezredes, a Csongrád-Csanád Vármegyei Rendőr-főkapitányság Bűnmegelőzési Osztályának vezetője Kavagucsi Tosikadzu oszakai író Mielőtt a kávé kihűl című regényét ajánlja.
Nem tudom, valójában van-e olyan, hogy kedvenc könyvem. Pontosabban létezik, életszakaszaim szerint változóan. A bővülő tapasztalatok a szűkülő idő tükrében mindig máshová helyezik a fókuszt. Tizenévesen a Tüskevár alapmű volt. Nem indulhatott egy szünet sem az elolvasása nélkül, amolyan nyárra hangoló rituálénak számított. Aztán az ilyen jellegű könyvek köre folyamatosan bővült. Mindig volt egy-egy kedvenc, amelyet részben vagy egészben újra és újra elolvastam, értelmezve sorait, az éppen aktuális hangulat tükrében. Kicsit olyan ez, mint az étel mellé választott bor. Van, amikor a testes vörös, és van, amikor a zamatos, könnyű fehér kívánkozik.
Olvasni szerető családba születtem. Legelső élményeim között szerepel édesapám ötezer kötetes könyvtára, ahonnan csak úgy lehetett kivenni egy-egy művet, hogy a helyére cetli került, a könyv címével, a „kölcsönzés” dátumával. Akkor ezt a precizitást megmosolyogtam, néha lázadtam is ellene, ma már viszont tudom, hogy rendszert adott, áttekinthetőséget, és nem pusztán az irodalom tekintetében.
Talán az sem volt véletlen, hogy egy jelentősebb vargabetű után magyar–történelem szakon végeztem, tanárként. Ezen évek alatt kötelező jelleggel ismertem meg a nagy klasszikusokat, az izgalmas és kevéssé izgalmas kortárs műveket. Napjaink alkotásait olvasni mindig egyfajta plusz kihívást jelentett, fokozottabb ráhangolódási időt igényelt, főleg, ha más kultúrát képviselnek.
Viszonylag friss könyvélményemnek számít Kavagucsi Tosikadzu oszakai író Mielőtt a kávé kihűl című műve. Először egyáltalán nem biztos, hogy szeretnénk bonyolult japán nevek mögötti történeteket olvasni, és belemenni az író által tálcán kínált játékba. Időutazást tenni életünk egy bizonyos szakaszában úgy, hogy a jelen történéseit nem befolyásolhatjuk, azon túl, hogy fájdalmas, még hiábavalónak is tűnt. Valószínű azonban, hogy mindannyiunknak van olyan életpillanata, amit szeretnénk újra átélni, vagy éppen előretekinteni a megértés, az elfogadás okán. S ha mindezt egy kávé kihűlésének ideje alatt kell megtenni, egy misztikus kávézó bizonyos székére ülve – több szigorú szabály betartása mellett –, az izgalmas kalandnak ígérkezik.
A könyv négy összefonódó történetét olvasva az emberi élet meghatározó szakaszaiban merítkezünk meg, miközben a női lélek egyre mélyebb szintjeire jutunk. Fájdalmasan szép részletekkel megírt sorok ezek az életről, annak (el)képzelt, korántsem egyenes ívű vonaláról, fel nem tett kérdéseinkről, feltételezéseinkről, bizonytalanságainkról, végső soron azonban a bennünk rejlő erőről, a változás lehetőségéről.
