Szegeden divat az olvasás! Egy személy – egy könyv
A Somogyi-könyvtár könyvajánló sorozatában Mészáros Zsolt, a szegedi Béke Utcai Általános Iskola igazgatója Tompa Andrea Omerta – Hallgatások könyve című regényét ajánlja.
Konkrét könyv címéhez nem tudom kötni, hogy a regények mikor és hogyan váltak életem részévé. Valószínűleg azért, mert beleszülettem az otthoni olvasási kultúrába.
Tompa Andrea Omerta című regénye Édesanyám szülőföldje, Erdély nevével szólított meg. Szülővárosomban, Szegeden vagyok itthon, de Székelyföldön is otthon érzem magam. Ennek természetszerű oka, hogy a második világháború végén Magyarországra menekült családunk szigetként őrizte meg a szűkebb haza gondolkodásmódját, hagyományait. Ebben is segítségemre volt az irodalom. Elsősorban Tamási Áron művei, valamint Nyírő Józsefnek a rokonság könyvespolcain megbújó, régi kiadású regényei, novellái.
Tompa Andrea Omerta című regénye arról az erdélyi, romániai világról tudósít, melyről életkorom miatt sem lehettek személyes élményeim. Csak a hatvanas évek végétől, a kölcsönös rokonlátogatások révén volt arra lehetőségem, hogy családom szülőföldjéről személyes élményeket szerezzek.
A regény árnyaltan mutatja meg az 50-es évek ottani világát, az életformák megszűnését, a hagyományos közösségek felbomlását. Szereplői rátalálnak a hallgatásra, elhallgatásra, mint alkalmazkodási technikára. Az okok szerteágazóak; életmódból fakadók, magánéleti, világnézeti vagy politikai vonatkozásúak, ugyanakkor egymással is hálót alkotnak. Ösztönösen, vagy tudatosan, vagy a hallgatásra fogadalmat tett emberként teszik ezt.
Az Omerta bár négy ember (Kali, Vilmos, Annuska, Eleonóra) személyes történelmét mutatja be, mégsem történelmi regény. Az emberi érzelmek, kapcsolatok sok szálból összefonódva elevenednek meg. A szerző a szerelemről – beleértve a testi kapcsolatot is – szokatlan nyíltsággal beszél.
Tompa Andrea nyelvünknek kiemelkedő művésze. Hiteles nyelvet talált, illetve kreált regénye szereplőinek. Ehhez személyes élményem is kapcsolódik. Kali ízes tájnyelvét Nagymamám még beszélte. Sajnos ebből keveset őriztünk meg, jobbára csak a család szóhasználatában, észjárásában maradtak nyomai.
Számomra a regénynek személyes tanulsága is van. Rádöbbentett, hogy családunk az itthoni, szegedi éveket az érvényesülés lehetőségétől távolságot tartva, a hivatás és a család belső világába zárkózva, önkéntes hallgatásban élte meg. Nagyszüleim, nagynénéim újra abba a helyzetbe kerültek, amiben az otthonukból való menekülésük előtt is éltek. Azzal a különbséggel, hogy nem nemzetiségük, hanem erdélyi világlátásuk, kultúrájuk miatt érezték magukat kisebbségben itthon, azaz az anyaországban.
Tompa Andrea regényét, az Omertát 2018-ban Libri irodalmi díjjal tüntették ki.
Tompa Andrea Omerta című regénye kölcsönözhető a Somogyi-könyvtárból.
