Szegeden divat az olvasás! Egy személy – egy könyv
A Somogyi-könyvtár könyvajánló sorozatában Mucsi Gergő az SZTE Bartók Béla Művészet Kar és a Király-König Péter Zenei AMI ütőhangszeres művésztanára, a Magyar Művészeti Akadémia ösztöndíjasa Jack London Martin Eden című regényét ajánlja.
Azt hiszem, az olvasás megmenthetné a világot.
Az emberiség óriási tudásanyagot halmozott fel, melyekhez – kis túlzással – bármelyikünk hozzáférhet. Persze, mindezek megismeréséhez nincs elég idő, de a korábbi generációk írásba foglalt mérhetetlen élettapasztalata, tudása, érzelmei, gondolatai mindig kétséget kizáróan meghatározóak mindannyiunk számára. Talán kicsit tudományosan, és távolról indítottam, de úgy érzem, ezek a gondolatok szorosan összefüggnek az általam ajánlott könyvvel is.
Az olvasáshoz fűződő viszonyom gyermekkoromban elég hullámzó volt. Nagyon szerettem olvasni a gyerekeknek szánt irodalomból, később azonban a figyelmem – és főleg az időm – a zenére és a hangszeres gyakorlásra koncentrálódott. Ez az egyetemi évek alatt változott meg drasztikusan, amikor is először találkoztam Jack London Martin Eden című regényével. Ettől kezdve faltam a könyveket, egyiket a másik után, szünet nélkül.
Jack London részben önéletrajzi ihletésű regénye pályája csúcsán, 1909-ben jelent meg. Főszereplője Martin Eden, a matróz, aki óriási személyiségfejlődésen megy keresztül; matrózból íróvá, a munkásosztályból a szellemi elit tagjává válik. Kezdetben a szerelem, és a megbecsülés iránti vágy, majd a fejlődés, tudás, kultúra iránti csillapíthatatlan szomjúság adták a hajtóerőt a főhősnek a szellemi és lelki változáshoz.
„Minden könyvnek minden egyes lapja ablak volt, amelyen át a tudás birodalmába vetett egy pillantást. Amit olvasott, alig csillapította kissé az éhségét, már új éhséget is keltett benne.”
A könyv olvasása közben mindez olyan hatással voltam rám, hogy úgy éreztem, egy percet sem szabad vesztegetnem, mindent el kell olvasnom. Engem is hajtott a kíváncsiság, a számos papírra vetett élet és történet átélése iránti vágy. Ekkoriban rengeteget olvastam, éreztem, minél többet olvasok, annál több leszek magam is. Aki sokat olvas, észreveheti magán a változásokat: a könyvekben fellelhető sok-sok nézőpont és gondolat széles és sokszínű rálátást ad az élet számos területére, és végeláthatatlan mélységekbe és magasságokba vezet be.
„[…] megtanulta, hogy semminek a végső értelmét nem ismerheti meg az ember, s a szépség is oly titokzatos, mint maga az élet, sőt még annál is titokzatosabb. Megtanulta azt is, hogy a szépség fonalai mindenütt összefonódnak az élet fonalaival […]”
Művészként úgy érzem, ezek a gondolatok nagyon fontosak, mert számomra azt jelentik: az igazi szépség (esztétikum) csak az élettel összefonódva tapasztalható meg. A művész tehát éljen, tapasztaljon, érezzen. A művészet – esetemben hangszeres játék – technikai fortélyain kívül az életet is „el kell sajátítani”, a jót és rosszat egyaránt meg kell élni. Az olvasás erre kínál nekünk lehetőséget: saját életünk hullámvölgyeinek megélése mellett bárkivé válhatunk, és betekinthetünk bárhová úgy, hogy közben magunk is fejlődünk, épülünk.
Ez az, amit ez a könyv megtanított nekem, és ezért az élményért nagyon hálás vagyok.
Jack London Martin Eden című regénye kölcsönözhető a Somogyi-könyvtárból.
