Szegeden divat az olvasás! Egy személy – egy könyv
A Somogyi-könyvtár könyvajánló sorozatában a szegedi ügyvéd, Nyilas Nikoletta, akinek álnéven jelennek meg könyvei, Sándor Erzsi Anyavalya című kötetre hívja fel a figyelmet.
Amikor az első olvasmányélményemet próbálom megidézni, furcsamód, valahogy mégis magától értetődően, az anyukám jut eszembe. Az olvasás szeretetének eredője ő. Felbugyog az emlék, vagy inkább az érzés, ahogy pici hátamat nekitámasztom mellkasának, két karjával körbeölel, mint egy boldog karosszék. Első meséim az ő simogató hangján keltek életre. Azóta olvasok. Mert akit egyszer a Gutenberg-galaxis beszippantott, az örökre ennek a gyönyörűséges univerzumnak boldog rabja marad.
Felsejlenek az önálló olvasás pillanatai is. Szemem előtt táncolnak a porszemcsék, ha alsós korom tikkasztó nyaraira gondolok, amikor az ágyamon hasalva (és annak biztos tudatában, hogy nem vagyok épelméjű, hisz minden normális gyerek a szabadban rohangál) faltam Andersen meséit. Hogy zokogtam a rendíthetetlen ólomkatonán és a kis hableányon! Milyen gyötrő volt Oscar Wilde Boldog hercegének máig ható erejű, szépségbe rejtett fájdalma! Aztán persze magától értetődően, mai napig tartóan imádtam bele Janikovszky Éva humorába, okosságába, életigenlésébe.
Később, gimnáziumi éveim sodortak múlhatatlan történelemszeretetem felé. Pontosan tudom, hogy érettségi után tengerparti nyaralásunkra Gideon Hausner Ítélet Jeruzsálemben című könyvét vittem, és mivel a nyári könnyedséget kioltani vágyó énem biztosra ment, még azon a nyáron elolvastam Henri Charriére Pillangóját is.
Amennyire friss maturandusként vágytam komoly gondolatokra, úgy vágyom manapság sokszor (egyre többször) fanyar humorra.
Talán két évvel ezelőtt kezdtem keresni Sándor Erzsi Anyavalya című könyvét. Amikor antikvár példányommal a futár megérkezett, eufórikus örömmel vártam a hétvégét, hogy végre olvashassam. Emlékszem, szombaton álltam a konyhában, és (családom kérdő tekintetének kereszttüzében) az ebédet kavargatva, zokogva röhögtem, kezemben a kötettel.
Mert letehetetlen. Sándor Erzsi újrameséli anyjától kapott elképesztő, egymásba érő történeteit. Legyen szó a sors beelőzéséről, vagy a sorssal való szembenézésről, fűszere a kíméletlen irónia, rabul ejtő humor. Végigvezeti olvasóit Kispest és a pesti belváros kulisszái között huszadik századi valóságunk minden szörnyűségén, kétértelműségén, értelmetlenségén, fabuláit mégis átitatja a derű. Megrendülünk. Sírunk. Röhögünk. Újra és újra, bár a sorrend néha változik.
Letehetetlen, mert arra tanít, hogy magunkat a szeretetből és humorból ácsolt árbócrúdhoz kötve, a mindannyiónkat megcibáló történelem és megkísértő napi nehézségek között is lehetünk boldogok. Néha.
Sándor Erzsi Anyavalya című könyve kölcsönözhető a Somogyi-könyvtárból.
