Szegeden divat az olvasás! Egy személy – egy könyv
A Somogyi-könyvtár könyvajánló sorozatában dr. Szabó Csilla rendőr főhadnagy, áldozatvédelmi referens (Csongrád-Csanád Vármegyei Rendőr-főkapitányság) Edward Rutherfurd Párizs, egy város fényei és árnyai című könyvét ajánlja.
„Rájöttem, hogy az élet csodás, és hatalmas misztérium.” (Edward Rutherfurd)
Könyvek. Körülvettek gyermekkoromban. Bármit kérdezhettem, édesanyám mindent tudott az irodalomról. A mai napig szeretem, ha felolvas. Amikor az unokáinak mesélt, odakucorodtam én is, hogy újra elringatózzam a hangsúlyaival rajzolt mesevilágban. Neki köszönhetően életre keltek bennünk a mesék. Apám esti verse is a fülemben cseng. Ezzel az útravalóval váltam olvasóvá és felolvasóvá.
Élénken él bennem, ahogyan délutánonként vártam, hogy újra fejest ugorjak Pik-Pok, a kis pingvin világába és a büszkeség, amikor önállóan a történet végére értem. Ez a jóleső várakozás a történet folytatására, most is elkísér, amikor olyan könyvet olvasok, ami beszippant.
Vannak könyvek, amiket a tanulmányaimhoz kötődően olvastam, vagy élethelyzetek, mások és önmagam megértéséért, és vannak, amelyek egy másik korba, világba, kalandba engednek be. Egy jó írás pár órára finom burkot von az olvasója köré, magával ragadva az író által teremtett világba, amivel az olvasó belső rezonálásai sajátos kölcsönhatást szülnek.
Nem egy könyvet éreztem már letehetetlennek, mégis inkább lassabban olvastam, hogy minél tovább tartson az, amit ad. Ilyen számomra Edward Rutherfurd Párizs, egy város fényei és árnyai című műve. Sajnáltam, amikor a 742. oldal végére értem. Igen, még a szerző köszönetnyilvánításait is elolvastam. Edward Rutherfurd Párizs ezerszínű történetéről mesél. Teszi ezt úgy, hogy hat család évszázadokon átívelő történetét szövi össze, így vezetve be az olvasót a századforduló, a két világháború és a francia ellenállás korszakaiba. Mesteri módon mutatja be a forradalmi eszméket valló munkáscsalád, a konzervatív, arisztokrata, valamint a polgári és üldözött zsidó család nagyon is emberi történésein keresztül, a generációkon át hordozott örökségek szerepét. Az emberi sorsok sokfélék, de ezek által kapunk árnyalt képet Párizs történelméről. Olvasóként mi is ott tekergünk Párizs szűk utcácskáin, térünk be mulatóiba, bujkálunk a földalatti búvóhelyein, sétálunk az éppen születő Eiffel torony árnyékában, vagy sorakozunk a palota folyosóján, hogy láthassuk a királyt. Munkásként, arisztokrataként vagy kereskedőként vagyunk részesei a történelemnek. A hétköznapok valósága teszik sajátossá egy város élettörténetét is, a maga bukásaival és felemelkedésével. A regényt olvasva újra láttam magam előtt az említett utcákat, parkokat, épületeket, és éreztem Párizs lelkét, ami a XXI. században is varázslatosan hordozza magában a múltját.
