Szegeden divat az olvasás! Egy személy – egy könyv
A Somogyi-könyvtár könyvajánló sorozatában Száz Krisztina protokoll és rendezvényszervező referens Vámos Miklós Legközelebb majd sikerül című regényét ajánlja.
Kisgyermekként sokat nyaraltam a nagymamámnál falun az unokatestvéremmel. A számítógépet és internetet megelőző világban egyik kedvenc játékunk a boltososdi volt. Minden, amit találtunk, az általunk berendezett bolt készletévé vált. Így a szekrényben lévő olcsó könyvtár sorozat darabjai is. Akkor még csak a portékát jelentette és nem az olvasnivalót. (Most is őrzök néhány példányt ezekből a zseb méretű, puhakötéses könyvekből).
Emlékszem, hogy kisiskolásként ebéd után a Nők Lapja című újságból kellett felolvasnom a mesét a nagyinak. Akkor ez még nem volt élmény. Középiskolában a magyar fakultáción az olvasás egy új dimenziója nyílt meg. Magyar és világirodalmi művek kerültek a látószögembe, melyeken keresztül már megéreztem az olvasás igazi élményét és értékét. A főiskolai éveim alatt rengeteg könyvet vásároltam a Kárász utcán, az antikváriumban. A házi könyvtáram nagyobb részét ezek teszik ki.
A pandémia idején a LÍRA elindított egy online sorozatot OTTHONOLVASOK címmel, amelyben Nyári Krisztián kortárs írókkal beszélget arról, hogy hogyan töltik a karanténos időket, ők mit olvasnak és min dolgoznak. Ez az online sorozat ráirányította a figyelmem jó néhány remek olvasmányra. Például Ulickaja, Nádasdy Ádám, Szabó T. Anna, Tóth Krisztina, Vámos Miklós, Grecsó Krisztián és Darvasi László újabb műveire.
Rendkívül izgalmasnak tartom Jodi Picoult könyveit is, melyek fontos morális kérdéseket járnak körül, mint például a női jogok, vagy szervdonor kérdés és abortusz.
Amit újdonsült kedvenceimből kiemelnék, az Vámos Miklós Legközelebb majd sikerül című regénye. Kicsit eltér a megszokott Vámos könyvektől. A történet 9 évet foglal magába, „a kilenc fejezet Beethoven egy-egy szimfóniájának szerkezetét, mondandóját, hangulatát, lendületét követi, amennyire a nyelv eszközei engedik. Voltaképp szimfonikus regény keletkezett, zenés próza. Végül örömpróza? Bárcsak.” VM
A két főszereplő, a hangmérnök és a filmíró (mindkettő Iván!) a Basszuskulcs nevű romkocsmában találkozik. Hamarosan megalapítják a válási tanácsadó cégüket. A filmíró Beethoven szimfóniáiról szeretne filmet készíteni, így miközben zajlik a cselekmény, mindig megjelenik a soron következő szimfónia egy-egy tétele. Nagyon izgalmas úgy olvasni, hogy közben hallgatjuk a zenét, és így az irodalom és a zene egymást kiegészítve az olvasás egy új, gazdagabb élményét nyújtja. Mindig vonzott a társművészetek összekapcsolása. Legutóbbi élményem a Szegedi Kortárs Balett Bartók koreográfiája, ahol a Concerto dallama és a tánc egészíti ki egymást.
Természetesen annak is remek olvasmány a könyv, aki nem muzsikus, de ha az olvasó ért is a zenéhez, akkor még több élményt ad, hiszen időnként utal a szerző a tempójelzésre, az alcímekre, a karmesterre és sokszor megjelenik Beethoven életrajzából egy apró esemény is.
A cím egyben a regény mottója. Vámos szerint Beethovent vezényléskor csak a nagy ívek érdekelték, „ha becsúsztak falsch hangok, ő sosem ismételtetett, hanem így szólt: Legközelebb majd sikerül.” Ki tudja? Minden esetre a könyvben egy másik jelentést kap. De ezt már nem árulnám el. Aki szereti Vámos stílusát, annak biztosan élményteli lesz ennek a regénynek az elolvasása.
Vámos Miklós Legközelebb majd sikerül című regénye a Somogyi-könyvtárból kölcsönözhető.
