Szegeden divat az olvasás! Egy személy – egy könyv
A Somogyi-könyvtár könyvajánló sorozatában Szutorisz Szabolcs, a Grand Café munkatársa, a Törzsasztal Műhely programszervezője, a Tricikli irodalmi fesztivál egyik szegedi főszervezője Bodor Ádám Sinistra körzet című könyvét ajánlja.
Tizenhárom éve annak, hogy Borcan ezredes fekete esernyője, mint egy hatalmas denevér, először átrepült a fejem fölött – a sinistrai táj baljós jelei azóta sem hagynak nyugodni. Pedig akkoriban, tizennyolc évesen, érettségire készülve, aligha tulajdoníthattam komolyabb jelentőséget a hegyivadászok megfigyelése alatt veszteglő körzetlakók szűkszavúságának, ahogyan nemigen sejthettem azt sem, miért törnek a bélgázok olyan váratlanul elő ezekből a nyelveket keverő, bogárszagú, bundás, és még ki tudja, milyen népekből. Most, eltűnődve egy s más kérdéseken, azt gondolom, ha tizenhárom évvel ezelőtt, a magyar szóbeli érettségi napján Bodor Ádámot húztam volna ki a tételek közül, talán hamarabb megértettem volna ezt-azt a világ bizonyos dolgaiból. De, sajnos, nem őt húztam. Amolyan képzeletbeli helyreigazításként momentán mégis jó elképzelni, mi lett volna, ha; egy szigorú bizottság előtt ülök, örvénybe került kanalaik élesen karistolják a kávéscsészék peremét, miközben egyikőjük felteszi az ominózus kérdést, mi köze van a sinistrai lakosság abszurd ürítési kényszereinek a ki nem mondott szavakhoz.
Persze, előbb-utóbb, ítélőbizottságok nélkül is kikerekedik a bodori metaforák sűrű fenyves erdeje. Második-harmadik olvasásra nemcsak a körzet domborzati térképe, az erőszak-apparátus identitássértő technikái, a Bodor-életrajz adataival való összeolvashatóság jegyei vagy a fő- és antihős, Andrej Bodor besározódásának (sítalp)nyomai világlanak ki egyre jobban, de a végletekig korlátozott, elállatiasodó karakterek belső indíttatásai is olvashatóvá válnak a szökési kísérletek különböző formáiban, a sorok között. Mondhatnám, szinte delejező hatással bír, ahogy egy-egy hasonlat, tájleíró jelenet vagy sejtelmes mozzanat hirtelen összefüggések mentén alakul jelentésessé.
És a tunguz nátha, egyesek szerint, a mai napig bokorról bokorra ugrál, jobb, ha tartunk tőle. Bár Coca Mavrodin ezredes, a dobrini hegyivadászok új parancsnoka a könyvben nem rendeli meg a védőoltásokat – melyekből nekünk manapság jut bőven –, a való élettől sem áll távol, hogy lassan mindenkit utolér a beteges viselkedés vádja, aki a néma beletörődésnek ellenszegülne. Bodor Ádám körzete nem helyhez és nem időhöz kötött. Ahogyan Elvira Spiridon combján az erek, úgy a Kolinda-erdő alatt bolyongó, történeteket ismételgető búvópatakok is többre utalnak a puszta látványnál.
Bodor Ádám Sinistra körzet című regénye a Somogyi-könyvtárból kölcsönözhető.
