Lengyel András: Néhány vonás Tóth Béla portréjához (2023)
„Egy szó jut rögtön eszembe róla: a hűség. Hűség a dajkáló Iratos dombhoz (azaz Dombiratoshoz) és az eszméltető Szegedhez. Hűség ehhez a tájhoz, ehhez a néphez, ehhez a beszédhez. A legszebben őző magyar írónk ő. Hűséges maradt generációjához, ama fényes szelekhez…
Tömörkény, Móra méltó utóda ő az írásban éppúgy, mint a könyvtárigazgatói székben.” (Temesi Ferenc)
Dombiratoson született, 1924. december 21-én. Apja mesterségét, az asztalosságot tanulta ki, és szakmájában dolgozott 1946-ig. Harmadéves magyar–orosz szakos egyetemi hallgató volt Szegeden, amikor megjelent első novellája, A sintér, a Tiszatájban. 1953-ban szerzett diplomát. Egy ideig a Szabad Nép munkatársa, 1953-tól az Orosz Filológiai Intézet tanársegéde, utána kollégiumi igazgató volt. 1957 után sűrűbben jelentkezett írásaival. 1958-tól a Somogyi-könyvtár tudományos munkatársa, 1973-tól igazgatója volt. 1976-ban választották meg először a dél-magyarországi írócsoport titkárává, majd 1982-ben ismét. A Somogyi-könyvtár új palotájának építését folyamatosan gondozta, s az új épület 1984-es átadása után, 1989-ben vonult nyugdíjba. 1998-tól a Szegedi Írók Társaságának első elnöke volt. 2013. január 25-én hunyt el Szegeden.
„Nevét őrzik a könyvtári katalógusok, teremtő erejét a Dóm téri épület, keze járását az általa még igazgató korában is alkotott asztalos remekek, emberségének melengető emlékét mindazok, akik csak egyszer is találkoztak vele mesélés közben, és azok is, akik könyvein keresztül ismerték meg.” (Gyuris György, 2013)
Lengyel András: Búcsú Tóth Bélától (Délmagyarország, 2013)
Horváth Mihály: Kézbesíthetetlen levél Tóth Bélának (2013)
A szegedi nagyárvíz képeskönyve – Tóth Béla beszél könyvéről, Kukli György filmje
A „régi ház” előtt – a Kultúrpalota lépcsőjén
Művei:
A köszörűs kádi : szegedi török mesék. Szeged : Tiszatáj Írói Munkaközösség, 1959
Atya, Fiú, Szentlélek. Szeged : Tiszatáj ; Budapest : Magvető, 1962
Mi, janicsárok. Budapest : Szépirodalmi Könyvkiadó, 1969
Álarcban. Budapest : Szépirodalmi Könyvkiadó, 1976
Gyaluvonások. Budapest : Szépirodalmi Könyvkiadó, 1978
Móra Ferenc betűösvényein. [Szeged] : Szeged Megyei Városi Tanács V. B. Művelődési Osztály, 1979
A szegedi nagyárvíz képeskönyve. Szeged : Szeged Megyei Városi Tanács V. B., 1979
Legeltetés a három sárkány pusztáján. Budapest : Móra, 1984
Iratos dombon. Budapest: Magvető, 1988
Anyám fiai. Budapest : Szépirodalmi Könyvkiadó, 1990
Mély a Tiszának a széle… : Szeged környéki népmesék. Szeged : Typo-System, 1996
Szegedi regélő : céhmesteri irományok 1810-1949-ig : egy öreg asztalosmester emlékezései. Szeged : Somogyi-könyvtár, 1999
In prigione : olaszok a szegedi várban : prigionieri italiani nella fortessa (casamatta) di Szeged. Szeged : Bába, 2000
Teremtő Joó Istvánék emlékező könyve. Szeged : Bába, 2000
Kutyák, birkák, szamarak; Lólegendák. Szeged : Bába, 2002
Tudósítások a török kori Szegedről. Szeged : Bába, 2003
Szeged vidámítása. Szeged : Bába, 2004
Tiszajárás. Szeged : Bába, 2006
Elhantolt hegedűk : ötvenéves volt a Szegedi Hangszergyártó Kft. : 1953-2003 : emlékkönyv. Szeged : Bába, 2006
A szegedi nagyárvíz képeskönyve : a küzdelem és újjáépítés 130 éve. Szeged : Bába, 2009 (3. bőv., jav. kiad.)
Pálfi Sándor, Tóth Béla: Szegedi hajók, a Tiszán, Dunán, Dráván, Száván… Szeged : Bába, 2010
Díjak, elismerések:
1963, 1975: Nívódíj
1970, 1986: József Attila-díj
1976: Juhász Gyula-díj
1977: Szabó Ervin emlékérem
1980: SZOT-díj
1983: A Művészeti Alap irodalmi díja
1984: Munka érdemrend arany fokozat
1985: Bölöni-díj
1989: Magyar Köztársaság arany-koszorúval díszített Csillagrendje
1995: Pro urbe Szeged
1997: A Szegedért Alapítvány fődíja
1999: Magyar Művészetért Díj
(1999-ben a Szegedért Alapítvány a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumához benyújtott felterjesztésében Tóth Béla írót Kossuth-díjra jelölte.)
