Szegeden divat az olvasás! Egy személy – egy könyv
A Somogyi-könyvtár könyvajánló rovatában Tóth Károly önkormányzati képviselő, a Szegedi Tudományegyetem JGYPK Gyakorlati Képzési Irodájának vezetője García Márquez Száz év magány című regényét ajánlja.
A középiskolában (a tiszaföldvári Hajnóczy Gimnáziumban) minden hónap legfontosabb kulturális eseménye az volt, amikor egy vasárnap este a „színházi különbusszal” a Szolnoki Szigligeti Színházba utaztunk. Nagyon szerencsések voltunk, hiszen láthattuk Pál István rendezéseit (köztük a „hátborzongató” A játszma vége című Beckett-darabot) és tapsolhattunk Szombathy Gyula, Csomós Mari, Lázár Kati remek alakításainak. Különösen emlékezetessé az tette ezeket az előadásokat, hogy a következő heti irodalomórán megbeszéltük a színházi élményeinket. Szabó András magyartanárunknak köszönhetem talán leginkább, hogy az olvasás, az irodalom szerelmese lettem. Thomas Mann majdnem minden regényét majd Csehov drámáit elolvastam.
A könyvek, az olvasás szerelmeseinek nehéz egyet kiemelni…. Ha választanom kell egy kedvenc könyvet, az García Márquez Száz év magány című regénye. Őszintén be kell vallanom, majdnem ugyanígy eshetett volna a választásom Faludy György Pokolbéli víg napjaim regényére, Esterházy Péter számos művére vagy O’Neill Különös közjáték című drámájára.
A Száz év magány az elő regény, amit Marqueztől olvastam, és nem véletlen, hogy tízmilliók olvasták-olvassák, az 1982-es irodalmi Nobel-díj is leginkább ennek a regénynek köszönhető.
A Száz év magány már az első mondatával magával ragadja az olvasót. Kevés olyan hatásos „indítást” találunk regényekben, mint ez: „Hosszú évekkel később, a kivégzőosztag előtt, Aureliano Buendía ezredesnek eszébe jutott az a régi délután, mikor az apja elvitte jégnézőbe…”
A kis dél-amerikai falu, Macondo alapítója, José Arcadio Buendia „örök álmodozó” volt, aki le akarta fotózni Istent, aki jégből akart olcsó házakat építeni. A világ zajától távoli helyen sikerült rájönnie, hogy a Föld kerek, ám megdöbbent, amikor a faluba érkező utazók elmondták, hogy az emberek ezt már évszázadok óta tudják. A Száz év magány a világirodalom egyik legkülönösebb családregénye, melynek az „elzártság” a központi eleme. A Buendia család különös alakjai és történeteik miatt a regény a legnagyobb hatású olvasmányélményem maradt.
A költészet az ember létezésének egyetlen konkrét bizonyítéka – mondja García Márquez. Ha ez igaz, akkor Gabriel García Márquez leghíresebb regénye, a Száz év magány az ember halhatatlanságának meggyőző bizonyítéka.
Gabriel García Márquez Száz év magány című regénye kölcsönözhető a Somogyi-könyvtárból!
