Szegeden divat az olvasás! Egy személy – egy könyv
A Somogyi-könyvtár könyvajánló sorozatában Tóth Marcell szegedi levéltáros Somogyváry Gyula Virágzik a mandula című kötetét ajánlja.
Különös, hogy az első világháború – szerintem – két legjobb magyar frontregénye közül az egyik egy izraelita vallású kocsmáros fiaként született kommunista, a másik pedig egy német felmenőkkel rendelkező hírlapíró munkája. Az előbbi végül Sztálin küldötteként, de egy köztársaság védelmében halt meg, míg az utóbbi később két totalitárius rezsim foglya lett, a második fogságot már nem élte túl.
Junger Acélzivatarban és Remarque Nyugaton a helyzet változatlan című regényei a háborút eltérő módon, szinte két külön világként mutatják be. Ezzel szemben Zalka Máté és vitéz Somogyváry Gyula – rájuk utaltam az előző bekezdésben – esetében még a front pokla is azonos. Zalka műve ugyan tisztábban frontregény, de a végén elhelyezett, teljességgel hihetetlen „vörös farok” miatt az ember kissé csalódottan teszi le a könyvet.
Somogyváry első világháborús trilógiája – Virágzik a mandula, Ne sárgulj, Fűzfa!, És Mihály harcolt – azonban még ma is olyan olvasmány, amelyet az elejétől a végéig érdemes kézbe venni, nem véletlenül ért meg előbb saját korában, majd 1989 után újabb kiadásokat.
Mindig híve voltam a használt könyveknek: már kisiskolásként is minden pénteken a Hajnóczy utca sarkán választhattam egy kötetet édesanyám kontójára: Nagy indiánkönyv, Winnetou-regények. A polcomon lévő Somogyváry-regények sem kivételek. A soproni népszavazásról szóló És mégis élünk egy viharvert ’30-as évekbeli példányára a mórahalmi vásárban bukkantam. Ezután már tudatosan gyűjtöttem a regényeit. Most majd másfél vagy talán két évtizeddel e vásár után újból elővettem a Virágzik a mandulát, amely 1933-ban meghozta az országos hírnevet szerzőjének.
A hibáik ellenére is szerethetőek a regény hősei: a papjelöltből katonává vedlett Rátz, a mutáló hangú Koczkás, Seviot, aki zsidóként kívánta megmutatni, hogy olyan jó honvéd, mint bárki más (Somogyváry honatyaként nem is szavazta meg a 2. zsidótörvényt), a bátorság szinonimája, Látrányi és persze maga a főszereplő, a rímfaragó Fűzfa. De ugyanúgy hősök a bunyevác népfelkelők, a szlovák honvédek és a Nagykunság katonái.
Somogyváry nagy erénye még, hogy nem csak a frontról akart mesélni. Megismerhetjük a harctérre készülő katonák életét, kiképzését… és vágyait: a Tinder-világban végtelenül lassan gombolyítottnak tűnő szerelmi szál legalább olyan fontos, mint a lövészárkok eseményei. Igaz, ez sem hibátlan regény, saját kora érezhető rajta: a magyarok mindig bátran küzdenek, míg hátul csak csehekbe lehet botlani. De talán ezek a hibák is inkább az elolvasás mellett szólnak: nemcsak az első világháborút ismerhetjük meg, hanem Trianon fájdalmának irodalmi feldolgozását is.
Somogyváry Gyula regényei a Somogyi-könyvtárból kölcsönözhetők.
