Szegeden divat az olvasás! Egy személy – egy könyv
A Somogyi-könyvtár könyvajánló sorozatában Urbanik Tímea, a Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Pedagógusképző Karának oktatója Mészöly Miklós Volt egyszer egy Közép-Európa című novellagyűjteményt ajánlja.
Szerencsésnek mondhatom magam, mert jellemzően olvasóemberek vettek körül mindig. Családom és barátaim körében mai napig a könyv a legfőbb ajándék. Számomra olyan az olvasás, mint egy jó beszélgetés. Amikor a József Attila Tudományegyetemen megkezdtem magyar szakosként a tanulmányaimat, egy olyan, akkor még kortárs író volt, akit kivétel nélkül minden tanárom nagy elismeréssel emlegetett: Mészöly Miklós.
A Medicina könyvesboltban vettem meg 100 forintért a legvastagabb könyvét, a Volt egyszer egy Közép-Európa című novellagyűjteményt. Már a borító is izgalmasan titokzatosnak tűnt. A rendszerváltáskor megjelent könyv címe pedig egyfajta tablót, történelmi olvasókönyvet is sejtetett.
A novellaválogatás Mészöly utolsó pályaszakaszának egyik összegző műve. Lehet nagyregénynek is mondani, melyben a közép-európai történelem különböző szakaszairól olvashatunk. Mindenki talál olyan történetet, amelyhez a saját vagy családtagjai élete kapcsolódik. Vonatkozásai térben Közép-Európához kötődnek, időben több évszázadra nyúlnak vissza, és a jelenig terjednek a címben jelzett mesei tágasság, a „volt egyszer” jegyében.
Olvashatunk ebben a könyvben a hatalom működésének módjairól, az emberek közötti kapcsolatok struktúrájáról és határhelyzeteiről, van benne anyasirató és a XIX. századot és Széchenyit idéző vallomás a szerelemről és a forradalmakról. S miközben épül ez a nagyszabású, időben és térben is tágas panoráma – amelynek Móser Zoltán fekete-fehér képeivel egyfajta diaporáma jellege is lesz –, a megfigyelések aprólékossága, pontossága és sűrűsége lesz az, ami meghatározó, s így egyfajta látásmódnak leszünk a részesei. Igazi keresztmetszete ez a könyv Mészöly novellisztikájának, amely mellett a regényeit, verseit, esszéit, meséit és drámáit is jó szívvel ajánlom.
Az utóbbi évek kiemelkedő olvasmányélményei voltak számomra még a szegedi születésű Gimesi Dóra meséi, történetei, Vonnák Diána novelláskötete, Nádas Péter regényei. Nagy élmény volt legutóbb Elena Ferrante felfedezése. A Nápolyi regények üdítően sokféle női alakmásai mellett korábbi regényeiben a nehezen elbeszélhető sorseseményeknek és traumatörténeteknek tud hangot adni. Voltak időszakok, amikor nagyon keveset tudtam olvasni. Mivel számomra fontos, mentális szükséglet az olvasás, törekszem rá, hogy az része legyen a mindennapjaimnak.
